Itt egy olyan lelkinap leírása látható, amely 2018 adventjében valósult meg a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumban 700 diákkal. A leírást úgy készítettük el, hogy ebben a formában a csoportvezetők számára átadható legyen.
Jézus, az Isten fia, nem fényes palotában született meg. A jászol egy kicsit koszos, kicsit büdös, talán hideg istállóban állt. Ma sem kerül el minket és szívesen megszületik a szívünkbe, akkor is, ha szívünk nem mindig csillogóan tiszta, és ügyetlenek, olykor restek és akár bűnösök is vagyunk. Egy közös betlehemet építünk, ami olyan mint a szívünk: nem egyforma, nem is tökéletes, de sok-sok szín, melegség, ötlet és szeretet van benne. Építsük fel közösen az istállót, hogy legyen hova befogadni Jézust. Eközben talán szívünkben is egyre több lesz a melegség, a tisztaság, és leginkább a szeretet.
| Javasolt korosztály: |
|
| Időkeret: |
|
| Szimbólum: |
|
Csoportonként legyen nálatok:
Amit adunk minden csoportnak:
A kezdő ének és köszöntő szavak után az izraeliták századokon át tartó várakozásával vezetjük be a lelkinapot. Ehhez segítséget vagy kiinduló alapot adhatnak Horváth Ferenc SJ gondolatai.
Ha több helyszínről, akár a karzatról szólalnak meg a szentírási szakaszok, az színesíti a beveztőt, segíti a figyelmet. A prófétai szó amúgy is jobban szól egy karzatról (csak legyen jó hangosítás).
A végén, vagy akár az elején, egymás után, magyarázatok nélkül is felolvashatjuk a prófétai igéket köztük akár klasszikus adventi népéneket énekelve versszakról versszakra.
Repüljünk vissz az időben. Jó sokat. Jézus előtt több száz évvel. Nagyon nagyon nehéz idők voltak azok a zsidó nép számára az Ószövetségben. Egy kicsit helyezkedjünk bele.
Elfoglalták az országunkat, és letaroltak mindent, ahol eddig éltünk. Rosszabb, mint a koronavírus vagy világháború, mert arra kényszerítettek, hogy elköltözzünk onnan, ami addig az otthon volt. Családokat szakítottak szét. Nem lehettünk többet együtt. Olyan helyre kellett mennünk, minden nélkül, ahol nem is beszéljük a nyelvet. Nem ismerünk senkit. Számunkra ismeretlen ételeket esznek. Nem értjük őket. Nincs remény arra, hogy viszontlássuk egymást. Minek is legyenek gyerekeink? Kik fogják őket felnevelni, mert velünk pusztul a kultúránk, a nyelvünk, mindenünk…
És ez ment évszázadokon keresztül. Generációk és generációk ezt élték meg. Mit is vártak ezért
Izraelben,
Júdeában Istentől? És mit mond ebben a helyzetben a Jóisten? Mit üzen a prófétákon keresztül újra és
újra?
Halljuk!
Iz 7, 14. „Íme a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmanuelnek fogja hívni” „A szűz fogan, és fiút szül” – Ez már önmagában a fennmaradás reménye: egy fiú utód. A remény nem más, mint egy hihető és elégedettséggel eltöltő kép a jövőről. Amikor tanulás közben nehéz, meg figyelni kell, de látom előre, hogy holnap jól felelek, és milyen jó lesz, ha megdicsérnek, vagy csak úgy örülnek nekem. Az igazi remény itt az, hogy akkor is örülni fognak nekem, ha nem sikerül jól a felelet!
De üzen még mást is Isten: Iz 11, 1–4a: „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr Lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke: és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében”
„Vessző kél majd Jessze törzsökéből” – Itt ugye egy kivágott fa tönkjéről van szó, amit már lehet be is leptek a gombák, de mégis újra hajt, újra fává terebélyesedik. Lehet, úgy gondoljuk, valamihez nem értünk, és sosem leszünk elég jók például egy tantárgyból. Mégis, ha a Jóisten belép az életünkbe és ezt hagyjuk Neki, akkor egészen döbbenetes képességeket is felfedezhetünk magunkban ott, ahol azt hittük, nincs semmi, vagy nem működik.
Miközben várunk, hogy belépjen életünkbe, még mást is üzen: Iz 40, 3–5: „Egy hang kiált: Készítsétek az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá, a göröngyös talaj legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.”
„Készítsétek az Úr útját” – Vagyis ne semmittevéssel töltsük az időt, meg kétségbeeséssel, meg
reménytelen önsajnálattal: mert az Úr érkezik. Az érkezése, hogy ez folyamatban van, jön felénk,
önmagában örömhír.
Ha el tudjuk hinni, hogy Ő jó. Maga a Jóság. Aki a legjobbat akarja és tartja nekünk.
És milyen
lesz? Így mondja a próféta:
Iz 42, 1–4: „Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek. Nem kiált, nem emeli fel a hangját, és nem hallatja az utcán. A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el: hűségesen visz igazságot. Nem alszik ki és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön: és tanítására várnak a szigetek.”
„Nem kiált, nem emeli fel a hangját” – Szelíd, és nem úgy jön, ahogy azt várták, hogy tüzes villámmal, karddal rendet tesz és megöli az ellenséget. Ő sokszor máshogy jön, mint ahogy várjuk. Igazi meglepetés! Finoman jön, nem hangosan. Ha megroppantunk, segít kiegyenesedni, ha kialvóban vagyunk, segít világítani.
És mit hoz? „Hamarosan elérkezik igazságosságom és szabadításom felragyog”. Lehet, hogy kerülünk olyan helyzetbe, hogy tanultunk, megírtuk a dolgozatot és mégis rossz jegyet kapunk. Elkeseredünk, dühösek leszünk, félünk a szülőktől, mit szólnak, úgy gondoljuk, nem vagyunk elég jók. Na ide hozza a Jóisten az igazságosságot, és felszabadít minden rossz érzés alól, és többet is kapunk, mint amit megérdemlünk.
Milyen lehetett ezeket a szövegeket akkor, abban a helyzetben hallani? Milyen most nekünk?
Legyen nálatok minden eszköz ahhoz, hogy a rátok osztott betlehem részeket el tudjátok készíteni.
A megérkezést a bemutatkozó játékok is segítik: ezekben mozgunk, találkozunk, majd lecsendesedünk. Szánjatok rá időt! (Az itt leírt játékok csak javaslatok, biztos nem lesz mindre idő. Válasszátok azt, amelyik legjobban tetszik, amelyikben Te a legjobb élményeket szerezted az előkészítéskor.)
Nem baj, hogy ha már ismerik a játékot, és már játszották. Attól még lehet újra és újra játszani. Amikor szünetről visszatértek, akkor szükség lehet egy-egy lecsendesítő játékra (élénkebb játékra már nem).
Amerikából jöttem az adott történet szereplőivel (például Betlehemből pásztorok, nyáj, angyalok, Mária, kis Jézus, stb.): két játékos kimegy a teremből, és eldöntik, melyik két szereplőt szeretnék eljátszani. Szabadon választhanak a sok érintett közül, akik a történetben feltűnnek. Visszatérve a többiek közé eljátsszák a választott szerepeket, de nem mondják meg a kezdőbetűket (mesterségük címerét), mert úgy is könnyen kitalálható. Több kört is játszhatunk, közben bíztathatjuk őket, hogy a kulcsszereplőket is válasszák, bátran éljék bele magukat a szerepbe. Utána kicsit beszélgethetünk is egy-egy szereplőről, milyen érzés volt egy-egy szereplő bőrében lenni.
„(kellék: kréta) A játékosok párokat alkotnak. A talajon krétával utat rajzolunk néhány akadály jelölésével. A pároknak úgy kell az úton végigmenniük, hogy egyikőjük vak, a másiknak pedig csak tetszőleges és előre megbeszélt három hang áll a rendelkezésére, hogy társát segítse (nem foghatja a kezét, csak a három hangjelzéssel segítheti.)”
„A játékosok kézenfogva körben állnak. Egyvalakit kiküldünk a szobából. Ezután a csoport meghatároz két olyan helyet, „kaput” a körön – ez a két kéz találkozásának a helye –, ahol a kapu keresője kimehet. Ha a csoportban többen vannak 10-nél, három kapuhely is lehet. A játékosok feladata az, hogy teljes csendben, csak hivatgató vagy elutasító tekintettel mutassák meg a kitaláló játékosnak, hogy hol van, vagy hol nincs kapu. Viszont azzal nem segíthetnek, hogy tekintetüket abba az irányba fordítják, ahol a kapu van. Csak a kereső szemébe lehet nézni, és az „IGEN” vagy a „NEM” „sugalmazásával” lehet jelezni. Ha a játékos rossz irányba indul, akkor a körnek az a része falat mutat, a kezek nem engedik át, ha pedig megtalálta a kaput, akkor megnyílik előtte a kör. Minden egyes kapura háromszor kérdezhet rá. Ha mindháromszor elvéti, akkor a csoport dönt arról, hogy adnak-e neki még egy esélyt vagy sem.”
Változat: Négyen körbe ülnek egy-egy A/3-as lap körül egy-egy írószerrel a kezükben. Az a feladatuk, hogy bekötött szemmel rajzolják meg az adott témát (pl. a betlehemi jelenetet a Szent Családdal, angyalokkal, pásztorokkal, állatokkal). Beszélgetniük szabad, de nem látják a rajzot, csak amikor elkészült.. Változat: Kettesével ülnek egy-egy papírhoz. Egyikük a rajzoló a másikuk a mesélő/magyarázó. A rajzolónak nem szabad látni. A mesélő csak magyarázhat nem mutogathat, nem érintheti meg a társát. Majd cserélnek és új rajzot készítenek a lap túloldalára. Hagyjunk időt a végén a rácsodálkozásra és arra, hogy megbeszélhessék, hogy hogyan tudtak együttműködni és közösen alkotni.
Továbbá használhatsz testérzékelést segítő gyakorlatokat (amiket vezetett imák elején szoktunk).
Nagyon fontos a helyszín előkészítése: akár kuckóvá alakíthatjátok a termet. A sorokba rendezett padokat toljátok szét, hogy egy nagy tér legyen. Készítsetek barátságos, összegömbölyödős, kandallós hangulatú helyet. Pokrócok, párnák, szőnyegek segíthetik az elhelyzekedést. Egy szép gyertya, akár illatos mécses segíti a megérkezést.
Karácsony napja volt, valamennyien a templomba mentek, csak nagyanyó és én maradtunk odahaza. Azt
hiszem, az egész házban egyedül voltunk. Mi azért nem mehettünk a többiekkel, mert egyikünk nagyon
fiatal volt,
a másikunk pedig már nagyon öreg. És mi mind a ketten olyan szomorúak voltunk, hogy nem mehettünk el
a
hajnali misére és nem gyönyörködhettünk a sok-sok égő gyertyában.
Amint így egyedül üldögéltünk, elkezdett nagyanya mesélni.
– Volt egyszer egy ember – mondta, – aki kiment a sötét éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön.
Házról-házra járt és mindenhová bekopogtatott.
– Jó emberek segítsetek rajtam! – mondta. – A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok
gyújtani, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt.
Az ember tehát csak ment, mendegélt. Végre észrevette, hogy nagy messze valami tűz világol. Abba az
irányba vándorolt tovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog. Fehér juhnyáj pihent és
aludt a tűz
körül és egy öreg pásztor üldögélt ottan és őrizte a nyájat.
Mikor az ember, aki tüzet keresett, odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három hatalmas komondor
fekszik a pásztor lábánál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelé tartott, kinyitották széles
szájukat ,mintha
ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a szőrük felborzolódott a
hátukon,
látta, hogy éles foguk fehéren villogott a tűzfényben és hogy nekirohannak. Érezte, hogy az egyik a
lába felé
harap, a másik meg a keze felé; a harmadik pedig a torka felé. De mintha a foguk, amikkel harapni
szerettek volna, nem engedelmeskedett volna és így az embert semmi baj nem érte.
Most az ember tovább akart menni, hogy megkapja amire szüksége van. De a juhok olyan sűrűn feküdtek
egymás hegyén-hátán, hogy nem tudott előre jutni. Ekkor egyszerűen fellépett az állatok hátára és
úgy ment a tűz felé. És egy állat sem ébredt fel, de még csak meg sem mozdult.
Idáig jutott a nagyanya a mesélésben, anélkül, hogy megzavartam volna, most azonban igazán félbe
kellett szakítanom.
– Miért nem mozdultak meg a juhok, nagyanyám? – kérdeztem.
– Azt majd meghallod nemsokára – mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
– Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, a pásztor feltekintett. Öreg, haragos ember volt,
barátságtalan és kemény mindenkivel szemben. Mikor meglátta, hogy az idegen feléje közeledik,
felkapta hosszú hegyes
botját, mely mindig a kezében volt, mikor a nyájat őrizte és az idegen felé hajította.
A bot sivítva röpült a vándor felé, de mielőtt eltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgva sivított
el mellette, ki a mezőre.
Mikor nagyanya idáig jutott, ismét félbeszakítottam.
– Nagyanyám, miért nem akarta a bot eltalálni azt az embert? – Nagyanya azonban nem is törődött a
kérdésemmel, hanem tovább folytatta az elbeszélését.
– Most odalépett az ember a pásztorhoz és így szólt hozzá: Jó ember, segíts rajtam és adj kölcsön
egy kis parazsat! A feleségemnek gyermeke született és tüzet kell raknom, hogy felmelegítsem őt meg
a
kisdedet.
A pásztor a legszívesebben nemet mondott volna, de azután a kutyákra gondolt, melyek nem harapták
meg az idegent, meg a juhokra, melyek nem ugrottak föl és végül a botjára, mely nem akarta
eltalálni,
bizony megfélemedett és nem merte megtagadni tőle, amit kért.
– Végy csak, amennyi kell! – mondta az idegennek.
A tűz már éppen kialvóban volt. Nem volt ott már sem darabfa, sem gally, csak nagy halom zsarátnok,
az idegennek pedig nem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője, amiben a parazsat elvihette volna.
A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta:
– Végy csak amennyi tetszik! – és már előre örült annak, hogy az idegen úgysem fog tudni tüzet vinni
magával.
Az ember azonban lehajolt és puszta kezével néhány parazsat kapart elő a hamuból és azt a köpenyébe
takargatta. Es a parázs sem a kezét nem égette meg, mikor hozzányalt, sem a köpenyét, amiben úgy
vitte, mintha csak dió vagy alma lett volna.
Erre már harmadszor szakítottam félbe a mesét.
– Nagyanyó, miért nem akarta a parázs megégetni annak az embernek a kezét?
– Mindjárt meghallod – mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
– Midőn a pásztor, aki gonosz és haragos ember volt, mindezt látta, akkor nagyon elcsodálkozott: –
Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a botom nem talál és tűz
nem éget?
Visszahívta az idegent és ezt kérdezte tőle:
– Minő éjszaka ez? És hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek hozzád?
Erre az idegen így felelt:
– Én nem mondhatom meg Néked, ha magad nem látod! – És azzal tovább sietett, hogy minél előbb tüzet
rakhasson és felmelegítse a feleségét és a kisdedet.
A pásztor azonban úgy gondolta, hogy nem téveszti el a szem elől ezt az embert, míg meg nem tudja,
hogy mit is jelentsenek mindezek. Fölszedelőzködött tehát és utána ment, míg el nem jutott oda, ahol
az lakott.
Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennek még csak kunyhója sincsen, hanem csak egy szikla-barlangban
feküdt a felesége és a gyermeke és ott semmi más nem volt a hideg sivár kőfalaknál.
A pásztor úgy gondolta, hogy a szegény ártatlan csecsemő halálra fázik a barlangban és bár
kemény-szívű ember volt, mégis ellágyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldozta hát válláról a
hátizsákját és
elővett belőle egy puha, fehér báránybőrt, odaadta az idegennek és azt mondta, hogy takarja be vele
az alvó kisdedet.
De alig hogy megmutatta, hogy ő is tud jószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak és olyant
látott, amit eddig nem láthatott és olyant hallott, amit eddig nem hallhatott.
Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák állanak sűrűn körülötte és mindegyiknek hárfa van a kezében
és mindegyik hangosan énekelte, hogy ma született nékünk a Megváltó, aki a világot feloldja
bűneiből.
Most aztán megértette, hogy miért volt ma éjszaka minden olyan vidám és hogy miért nem akart rosszat
tenni senki sem. De nemcsak a pásztor körül voltak angyalok, hanem angyalokat látott, ahová csak
tekintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültek kint a hegyen és ott lebegtek fent az égben.
Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyiszor megálltak és megnézték egy pillanatra a kisdedet.
Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volt a sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem látott. Úgy
megörült, hogy felnyíltak szemei, térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.
Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhajtott és így szólt:
– És amit ez a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent
lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.
Majd kezét a fejemre téve, így szólt nagyanyám:
– Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mint ahogy én látlak téged és te látsz engem. És nem a
gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a
legfontosabb, hogy
olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét.
Az a cél, hogy közelebb kerüljünk a történethez. A Szentírás nem túl bőbeszédű és nem sokat ír a történet szereplőiről, meg hogy milyen érzések voltak bennük, miket gondoltak. Azzal, hogy belegondolunk, hogy egyszerű emberek a szereplők és meglátjuk mi mindent tettek még (megvacsoráztak, előkészültek az útra, vagy rohantak és kibicsaklott a bokájuk) valóságosabb és hozzánk közelállóbb lehet az eseménysor. Sőt azt is mindig megnézhetjük, hogy a helyükben mi hogyan reagáltunk volna és léptünk volna. Ehhez segítenek az alábbi feldolgozási ötletek.
Nézzétek át előre mindet, hogy melyik feldolgozási forma áll hozzátok közelebb. Amikor egyet megcsináltatok, mindenképp beszélgessetek róla. Ha elfogyott a beszélgetés, bátran éljetek egy másik feldolgozási móddal is. De nehogy mindet megcsináljátok! Inkább azt, ami jól segíti a csoportot.
Alkossatok akár több csoportot, akik felkészülnek a betlehemi történet egy-egy részletéből a mese és a szentírási rész alapján. Alakítsátok szabadon a történetet, fontos, hogy a tűz minden képben ott legyen. (Akár egy piros textil képében, akár lehet a tűz is egy diák.)
Az interjúkhoz ténylegesen lépjetek oda hozzájuk, guggoljatok le, és úgy beszélgessetek hogy mindenki hallja.
A játék után elkezdődhet egy beszélgetés arról, hogy mi is az a tűz…, a fény…, amit keresünk, illetve keres József.
Körbe ülve beszélgessetek az élményekből kiindulva a születés nehézségeiről, fájdalmairól, örömeiről, szépségéről. És beszélgessetek arról, hogy vajon mi vette rá az Istent, hogy bevállalja a megtestesülés csodáját, miközben erre semmi szüksége nem volt.
Kik vagyunk: a pásztor és József körvonalát (két emberalakot) előre készítsétek el egy csomagolópapíron.
A vezetett csend azt jelenti, hogy alapvetően hosszabb csendes időt tartunk a téma feldolgozására, de nem hagyjuk egészen magukra az elmélkedő, töprengő, érző diákokat, hanem fél percenként, percenként újra megszólalunk a csöndben egy-egy újabb kérdéssel, gondolattal visszaterelve az elkalandozottakat.
Merre vágyunk, mi hív: Mi is az a tűz…, a fény…, amit keresünk, illetve keresnek a pásztorok? Mi az, ami a sokféle érzés közben vonzza, hajtja őket?
Hogyan jutunk oda: Akadályok és csodák.
Ajándék
Osszatok ki kis papírokat és írószereket mindenkinek.
3 jó dolgot és 3 nehézséget szedjen össze mindenki magának a karácsony kapcsán. A papírka egyik oldalára rajzolják fel a három pozitív dolgot, a másik oldalra a három nehézséget. Hagyjunk erre elég csendes időt.
Megosztás először kettesével beszélgessenek ezekről. Aztán nagykörben minden páros mondjon egy örömet és nehézséget, amiben megegyeztek.
A legszebb karácsonyi ajándék: vezetett elképzelés.
Még felkészülésként olvassátok el előre Patsch Ferenc SJ blogbejegyzését A legszebb karácsonyi ajándékról: https://jezsuita.blog.hu/2008/12/15/a_legszebb_karacsonyi_ajandek_3
Vezessetek egy csendes álmélkodó elképzelést, amiben csukott szemmel mindenki belehelyezkedik a lehető legcsodálatosabb karácsonyi ünneplésbe és pont azt az ajándékot kapja, amire legjobban vágyik. Mondhatjátok a saját szavaitokkal vagy akár kiszinesítve így:
Szabad órával is mérni a 20-30 másodperceket, mert hosszabbnak érezzük mindig az eltelt időt, mint amennyi az valójában. Ne féljetek a csöndtől!
Mindenki mondja el, hogy mi is az, ami a dobozában volt (van). Egy második körben azt is elmondhatjátok, hogy mi fogott meg abban, amit valaki más mondott a körben: Lecserélnéd-e arra az ajándékod? Rávilágított valamire?
Itt is érvényes, ami mindig: szabad passzolni, de azért egyszer mindig kérdezzünk vissza, hátha csak bátorításra van szüksége.
A mesében gonosznak titulált, szegény pásztor csak a saját sötét szemüvegén keresztül tudta látni a világot nagyon sokáig. Amikor látta a sok csodát, felébredt benne a kíváncsiság, és így jutott el a gyermek Jézushoz. És csak akkor vette észre, hogy a világot más szemmel is lehet látni: csak akkor látta meg az angyalokat, az ünnepet, a boldogságot.
Készítsük el a szemüveget. Kartonból kivágjuk. Két szára lehet két külön karton. Minél nagyobb annál jobb. Lencséknek tehetünk be színes fóliát. Mindenképp át lehessen rajta látni.
Próbáld fel te, a csoportvezető, a szemüveget. Ez Jézus szemüvege. Átnézve rajta megláthatjuk, hogy hogyan is lát ő minket. És ez a szerető figyelem átalakít minket. Csoportvezetőként próbáld fel és meséld el, hogy mit látsz. Ilyesmit:
Mindenki csöndben felpróbálhatja (mögé állhat). Egyesével mögé áll mindenki és kicsit játékosan átnéz rajta. Kérjétek meg a résztvevőket, hogy a szemüvegbe nézve próbálják úgy látni a világot, ahogy Jézus láthatja.
Nem mindegy, hogyan látjuk egymást. Beszélgessetek arról,
Ide kapcsolódhat Zakeus története, ha az segít: Lk 19.
Nagyon figyelj, mert a világot /
teszed is azzá aminek látod. Fodor Ákos: Axióma.
Imádságos odalépés.
Ti eldönthetitek, hogy inkább mindenki saját magáról mondjon ilyet, vagy elég mélyek ahhoz, hogy a többiekről is. Esetleg mindkettő.
Szegény pásztor nem tudott tisztán látni és ezért a jó irányba indulni. Mi is sokat vagyunk így ködben, homályban, sötétben. Nehéz tisztán látni és jó úton haladni.
Vezetett csöndes gyakorlat | elmélkedés rajzolással
Egy kis tanítás: az sem véletlen, hogy ilyenkor van pont Karácsony. Hiszen ilyenkor (ilyentájt) lesznek újra egyre hosszabbak a nappalok. Megfordul a fény–sötét „küzdelme” és végre egyre több fény lesz.
Beszélgetés
Most sem kell, hogy minden elemét megmutassák a rajzuknak, csak amit szívesen tesznek. Viszont, ha nagyon szűkszavú valaki, akkor egy-egy rákérdezéssel elindíthatjuk a mesélését, ha nyitott rá. Nem kell erőltetni!
A kézművesség egyfajta összefoglalója a lelkinapnak. Egyszerre egy közös alkotás, amit a csoport alkot, amit a ti csoportotok tesz hozzá a teljes közösség alkotásához, de egyszerre személyes reflexióvá is válik. Minden csoport elkészíti a rá kiosztott betlehemi szereplőket vagy elemeket. A Szent Család tagjai cipősdoboz méretűek lesznek, így az egész jelenet el fog foglalni pár négyzetmétert legalább. A lehetséges szereplőket az alábbi táblázatban láthatjátok. Egy közös betlehemet lehetőleg a templomban építünk majd fel.
A földkerekséget, és benne a saját életünket is szebbé tette Krisztus születése. Ezt a szépet szeretnénk megmutatni és kiemelni, hogy erre figyeljen mindenki. Ezért építünk betlehemet is és a betlehem körül pedig helye van mindenkinek. Mert az egész szűk kör örömét tágították a pásztorok is, de aztán a keleti bölcsek, sőt minden emberre kiterjed ez a fény az egész világon.
Szent Ferenc idejében a Szentföld nagyon veszélyes volt és amúgy is kevesen engedhették meg maguknak, hogy odáig utazzanak. Pedig Ferencnek (és később Szent Ignácnak is) nagyon fontos volt, hogy láthassa és érinthesse a szent helyeket, ahol a születés (és Jézus életének többi eseménye) történt. Szent Ferenc ezért építette meg a betlehemet: ha nem lehet odamenni, hát a Szent család jöjjön el közénk. Végülis a megtestesülés, Krisztus születése is erről szól: Isten eljön hozzánk, közénk.
Írjunk rá imákat!> Minden szereplőnek, alkotásnak van olyan része, részlete, amire mindenki írhat valamit. A tűznek a lángjaira, a fenyőfa ágaira, az istálló deszkáira. A feldolgozás menete és iránya alapján ezek a feliratok lehetnek: egy-egy ima, kérés az Istentől, egy-egy hálaadás karácsony kapcsán, egy-egy összetevője/tulajdonsága a közénk érkező fénynek, Józsefnek, Máriának, egy-egy fontos dolog ami kell a jó karácsonyhoz, vagy egy-egy szép karácsonyi emlék.
A betlehem részei és felelősei
A csoportot nem vezető tanárok segítenek majd a betlehem „megalapozásában” a templomban. Ők készítsék el az asztalokat, a paravánokat (ezekre lógatjuk majd az eget és a földet), lepleket stb.
Természetesen nem fontos, hogy minden elem meglegyen. Közben pedig a legtöbbet lehet duplázni, triplázni, sokszorozni. Használjuk, ami a kezünk ügyébe akad.
Tojásos doboz, papír, nyalóka pálca és egyéb betlehem-ötletek: https://anapfenyillata.cafeblog.hu/2014/11/24/adventi-uzenet/
Nagyon sokféle lesz mindaz, amit alkotunk. Lesznek kisebb elemek és nagyobbak, színesebbek és szürkébbek, kisimultak és gyűröttebbek. Ez így jó: sokfélék vagyunk és ki-ki a maga lehetősége szerint járul oda abba az eredetileg koszos, szürke, kissé büdös istállóba a Megváltóhoz. Az odajárulás a fontos közös cél, és ezt fejezzük ki az alkotásainkkal.
| Ég | Csoportonként egy lepedőből. Festhetnek rá csillagokat, kék eget, amit szeretnének, gombostűvel vagy csipesszel egymáshoz tudjuk majd fogni, hogy összefüggő boltozatot adjon. |
| Hegyek, halmok | Csoportonként egy-két csomagoló papírból amit majd a lelógó egek aljára tűzünk. A hegyeket színesre kifesthetjük, fákkal, bokrokkal, birkákkal díszíthetjük. Akár kivágott színes papírokból, akár festve. |
| Jászol | Cipősdobozból és benne a szalma az imákkal/gondolatokkal teleírt papírcsíkok. |
| József és Mária | Cipősdobozból, a dobozra kívül ráfestjük az arcot, ruhákat. Vagy kartonból kivághatjuk. Kreppapírból ruhát készíthetünk rájuk. Az imákat, gondolatokat bele lehet tenni a dobozok belsejébe. |
| Pásztorok | Ahogy Józsefet és Máriát, úgy őket is papírdobozokra festve lehet elkészíteni és a dobozokba kerülhetnek az imák. Vagy készíthetünk textil maradékokból babát... |
| Angyalok | Ld. a pásztorok |
| Bölcsek / Királyok | Ld. a pásztorok |
| Állatok: ökör, szamár, bárányok, bármi | Nem baj, ha nem méretarányosak az állatok. Lehetnek kisebbeknél karton alapra ragasztott vatta pamacsok vagy különösen ügyes kezűek készíthetik akár agyagból is. |
| Csillagok | Selyempapírból hajtogathatunk 5-6-12 részből álló csillagokat. |
| Tűz / tüzek | A/4-es lapból hosszú csíkokat vágunk. Ezeket csillag alakban egymásra rakjuk. Színezzük a csíkokat, azokra írunk. Végül középen alul összetűzzük, felhajtjuk a végeiket és felül betűzzük. |
| Betlehem városa | Ahogy a hegyeket, ezt is készíthetjük papírlapokra festve. Vagy, ha sok dobozunk van azokból is lehet (nem méretarányos) városka. Kövek, bokrok, erdők, istálló lécekből, egyebek Ha sok csoportunk van, akkor kitalálhatunk sok más szereplőt, kelléket, ami megjelenhet a betlehemben. |
Ha szentmisére nincs is lehetőség, akkor is építsük meg a betlehemet. Énekeljünk várakozásként és mondjunk egy szép áldást.
Csoportvezetők, a csoportjaitokkal és elkészült tárgyaitokkal érkezzetek meg a szentmise előtt
legalább negyed órával, hogy a felnőtt segítőkkel összerakhassátok a betlehemet a kijelölt
helyre.
Amíg várakozunk, énekeljünk. Gyakorolhatjuk a ritkábban énekelt, adventi dalokat.
Helyi szokásoknak és hagyományoknak megfelelő szentmise következik. A szép gregorián vagy orgonás mise is sokat adhat a diákoknak, ha be tudnak kapcsolódni.
A szentmise végén meg lehet áldani az elkészült betlehemet. (Ehhez az Áldások könyvében lehet segítséget találni.) A betlehem egész téli szünetben viszi a születés örömhírét minden arra járó hívőnek. Lehetünk erre büszkék.
Egy-két gitáros ének javaslat:
Csoportvezetők, kérünk, hogy rögtön mise után gyertek a megbeszélt helyszínre, hogy közösen visszatekintsünk a napra és hálát adjunk a szolgálatért.