Itt egy olyan lelkinap leírását látható, amely 2016 adventjében valósult meg a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumban 600 diákkal. A leírást úgy készítettük el, hogy ebben a formában a csoportvezetők számára átadható legyen.
Keresztény életünk alapja a hála: hála Isten szeretetéért. Nem a büntetéstől való rettegés motivál minket, hanem a hála. Ha fel tudjuk éleszteni magunkban a hálát mindazért az olykor egész piciny, máskor hatalmas dolgokért amit az Istentől kaptunk, akár egymáson keresztül, akkor egészen megnyílik a szívünk. Ebben a lelkinapban egy kis tantörténet kapcsán keressük magunkban a hálát és annak gyökerét, az Istent.
| Javasolt korosztály: |
|
| Időkeret: |
|
| Szimbólum: |
|
| A csoportok hozzanak magukkal: |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Amit mi adunk csoportonként: |
|
|
|
|
|
|
A közös kezdés helyén fontos, hogy mindenki elférjen, jól lásson, és mindenki számára hallhatóak legyenek az indító gondolatok. Akár az udvaron is tarthatjuk ezt a közös kezdést, mert ezt a 20 percet ki lehet bírni a hidegben is. Elő kell készíteni a megfelelő hangosítást (legalább két mikrofonnal).
Énekeljünk egyet, hogy ezzel is segítsük a megérkezést és összeszedettséget. Például: Áldjátok az Urat | Sárga könyv: 41, Hálát adok (Reggeli ima) | Kék könyv: 77.
A jól vezetett közös éneklés, akár énektanulás, hatékonyabb lecsendesítő eszköz mint a hosszú hangos pisszegés. De elengedhetetlen a tanár kollégák segítsége.
Köszöntjük a résztvevőket egészen röviden: „Sziasztok, kezdődik a lelkinap. A nap témája a hála. Mi is ez, mit jelent ez számunkra? Erről szól az első jelenet:”
Előadjuk a rövid jelenetet diákok segítségével.
Legegyszerűbb, ha egy vagy két jól olvasó diák felolvassa a szöveget és másik két diák nagy mozdulatokkal adja elő.
Hallgasd meg a történet alapjául szolgáló éneket: youtube.com/watch?&v=jmL2vheZ7C8!
Egy este, amikor Édesanya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával.
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát Édesanyjának.
Édesanyja megtörölte kezét a kötényében, és elkezdte olvasni …
| a virágágyás kigyomlálásáért: | 500 Ft |
| a szobám rendberakásáért: | 1000 Ft |
| mert elmentem a boltba: | 200 Ft |
| mert 3 délután vigyáztam az öcsémre: | 1500 Ft |
| mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: | 1000 Ft |
| mert mindennap kiviszem a szemetet: | 700 Ft |
| ÖSSZESEN: | 4900 Ft |
Édesanyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét …
Rengeteg emlék tolult fel benne …
Fogott egy tollat, és egy másik cédulára ezeket írta :
| mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: | 0 Ft |
| az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: | 0 Ft |
| a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: | 0 Ft |
| könnycseppjeid felszárításáért: | 0 Ft |
| mindenért, amit nap, mint nap tanítottam neked: | 0 Ft |
| minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: | 0 Ft |
| az életemért, amit nap, mint nap Neked adok: | 0 Ft |
| ÖSSZESEN: | 0 Ft |
Amikor befejezte, édesanyja mosolyogva nyújtotta át a papírt fiának.
Ő elkezdte olvasni …
és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.
Szívére szorította a papírost, és a saját számlájára ezt írta:
FIZETVE!
A csoportvezetők felkészítő alkalmán akár átírhatjuk a cetli(k) tartalmát, hogy jobban az övék legyen: virágágyás gyomlálása vagy rendrakás helyett írhatunk olyat, ami az ő életükben inkább előfordul. Bár ez lesz a csoportmunka része is.
Gondolatmorzsák: A szülőknek ajándék a gyermek, a csoportvezetők ajándékok a résztvevők számára, mind ajándékok vagytok egymás számára. Örülhetünk egymásnak.
Magunk ajándéka: „Most forduljatok meg, egy kicsit és ne nézzetek erre! Készül nektek is valami meglepetés.”
Útravaló hirdetések: mi lesz a nap menetrendje, mi következik most és mikor találkozunk itt a helyszínen.
„„Menjetek és töltsétek együtt az időt kis csoportban beszélgetve, alkotva és arról gondolkodva, hogy vajon így van-e.””
A lelkinap szíve-lelke a kiscsoportos-foglalkozás. Az erre szánt terem legyen otthonos: székek körbe, akár pokrócok, középen mécses, kellemes zene. Ezt időben készítsétek elő!
Ahhoz, hogy szép és hasznos időt tölthessetek együtt a csoportotokkal, fontos, hogy egymásra, a csoportfoglalkozásra és Istenre tudjatok hangolódni. Ezért:
A megérkezést a bemutatkozó játékok is segítik: ezekben mozgunk, találkozunk, majd lecsendesedünk. Szánjatok rá időt! Akár fél órát is.
Az itt leírt játékok csak javaslatok, biztos nem kerül sorra mindegyik. Válasszátok azt, amelyik legjobban tetszik nektek, amelyikben Ti a legjobb élményeket szereztétek az előkészítéskor.
Nem baj, ha már ismerik a játékot, játszották korábban. Attól még lehet újra.
Amikor szünetről visszatértek, akkor szükség lehet egy-egy lecsendesítő játékra (élénkebb játékra már nem).
„Kellék: újságpapír. A játékosok pingvineket alakítanak, így állnak fel egy jégtáblára (újságpapírra, amit a játékvezető előre elkészített több kisújságból összeragasztva). Az egész csapat feláll a jégtáblára, a játékvezető pedig kívülről meséli a jégtábla útját: merre járnak, miket látnak. Ahogy egyre melegebb vizekre érkeznek, úgy csökken a jégtábla nagysága, egyre jobban olvad. A játékvezető ilyenkor leszakít az újságból egy darabkát, a megmaradó részen folytatja a csapat az útját, egészen addig, míg mindannyian fenn tudnak maradni a jégtáblán, mivel „a pingvinek igen összetartó csapatot alkotnak.”
„A játékosok keresztül-kasul járkálnak a helyiségben. Kezdéskor 90 évesek. Amikor a játékvezető jelt ad, akkor megállnak, és olyan helyzeteket teremtenek egymás között, amit úgy gondolnak, 90 évesen tennének, beszélnének. A játékvezető jelére tovább mennek a fiatalabb kor felé, pl.: 60 felé. Az újabb jelre megállnak, és elkezdik a beszélgetést vagy kialakítanak olyan helyzeteket, amelyekről úgy gondolják, hogy a 60 évesek úgy teszik. Majd továbbmennek, 40, 25, 15, 10, egészen 4-5 éves korukig. Kövesse a játékot egy megbeszélés a tapasztalatokról, érzésekről, amelyek a különböző életszakaszokhoz kötődnek. Az idősebbekhez való helyes viszony kialakításához segíthet ez a játék, de az idő múlásáról és a bennünk zajló változásokról is lehet beszélgetni utána.” Meg lehet próbálni utána némán csak gesztusokkal is.
Némaság borul a csoportra. A feladatuk, hogy így némán, beálljanak a születési sorrendben. Megszólalni nem szabad, mutogatni lehet. A közös munkát még jobban erősíti, ha a csoport létszámánál kettővel több újságpapírt is leteszünk a földre és azt mondjuk, hogy csak azokra szabad lépni (azokat viszont szabad mindig arrébb rakni). Ha kész a sor, akkor ellenőrizzük le a sikert azzal, hogy mindenki sorban kimondja születési dátumát. Másik változatában szabad beszélni, de akkor a látás korlátozott.
Előkészületül már most osszátok ki a papírokat és mindenkinél legyen írószer, de még letehetik maguk mellé a földre. Berakhattok koncentrációt segítő zenét, de ne legyen olyan hangos, hogy elnyomná a ti hangotokat.
Hogy komolyabb témákkal tudjatok foglalkozni, fontos az elmélyülés, ebben segít ez a gyakorlat.
Csoportvezetők, mondjátok nagyon lassan: „Helyezkedj el lazán, kényelmesen… Csukd be a szemed… Most arra kérlek, hogy tudatosítsd magadban mindazokat a hatásokat, amelyeket a testedben e pillanatban érzel… Hogy van a cipő a lábadon? Mit érzel?... Jó, hogy van lábunk… Lábaidon a szoknya, nadrág. Pihent, vagy elgémberedett?... Jó, hogy van, ami mozgat minket… Ülünk a széken. Nyom, vagy kényelmes? … Jó hogy van testünk, mi megtart … ”
És így tovább: hát, váll, karok, tenyér, nyak, áll, fej…
Amikor végigértetek az összes testrészen: „Köszönjük Urunk, hogy vagyunk. Köszönjük, hogy élünk, és mozgunk. Ámen.”
„Most mindenki tartsa csukva a szemét és ízlelgesse ismételgetve magában a következő fontos kijelentéseket:” ” Egyesével olvassátok fel ezeket a mondatokat:
Csöndben sokkal lassabban telik az idő. Ne féljetek elővenni egy órát és mérni az időt, hogy elég csönd jusson a mondatok, gondolatok befogadására!
Kisebbeknél ezt lehet végig rajzosan csinálni, ahogy lentebb olvashatjátok.
A papírt és írószert csöndben vegyék kézbe és folyatassátok a csöndes elmélkedést.
„Most következik pár kérdés és feladat, amit csöndben gondolj át és válaszolj meg, a lapra írva, magadnak.”
Amikor felolvastok egy-egy kérdést/feladatot, utána várjatok egy-két percet, hogy a többségnek legyen ideje írni valami válaszfélét!
Ajándék vagy:
Megajándékozott vagy:
Mikor érezted magad nagyon megajándékozottnak? Készítsetek egy-egy listát három oszlopban:
Alig látható ajándékok:
A csoportbeszélgetés lényege, hogy a résztvevők kifejezhessék azt, ami a lelkükben történt az előbbi elmélyülés alatt. A kimondott szó bennük is tisztítja az érzéseket, és egymásnak is segítenek küzdelmük vagy örömük példájával. Ezért figyeljetek, hogy mindenkinek legyen lehetősége megszólalni és segítsétek a csöndesebbeket is.
Egy-egy jól sikerült beszélgetés meghatározó tud lenni a lelkinapon. Ha sikerül a témában elmélyülni, akkor arra ne sajnáljuk az időt.
Van amikor jobban segít, ha egy-egy rövid kérdésre mindenki válaszol egymás után, akár körbe adva a szót. Később elindulhattok a szabadabb beszélgetés irányába, ha a témánál maradtok és ha tudtok arra figyelni, hogy mindenki hozzászólhasson.
A beszélgetést segíthetik a következő kérdések:
Nem kell minden segítő kérdést érinteni. Ha valamelyik kapcsán komoly és mély beszélgetés alakul ki az ajándékságról, megajándékozottságról és háláról, abban mélyedjünk el, amíg csak lehet.
Előfordul, hogy a csoport nem tud hosszabban elmélyülni egy-egy jó beszélgetésben. Ilyenkor ajánljuk a következő gyakorlatokat, amik segíthetik az elmélyülést és feldolgozást.
Még az előkészületi időben olvassuk és próbáljuk ki ezeket, hogy tudjunk mihez nyúlni, ha szükség lenne rá.
Mindenki kap öt cetlit, amelyekre felír egy-egy számára fontos ajándékot, ezeket összegyűjtjük és bekeverjük. Kinevezzük az első résztvevőt, akinek a többiek kikeresnek egy-egy ajándékot a gyűjteményből, amit neki ajándékoznának, valamint azt is elmondják, hogy miért tennék. (Miért annyira neki való, miért olyan fontos neki, stb.) Ha mindenki elmondta, akkor újra összekeverjük az ajándékokat és a következő résztvevőt ajándékozzuk meg ugyanígy.
Mindenkinek van egy papírlapja és egy írószere. A csoporttagok szétszóródnak a teremben vagy a szabadban, és mindenki egy önleírást készít, de olyat, hogy senkinek ne lehessen kétsége, kiről van szó. Fontos azonban, hogy ne jellegzetes külső tulajdonságokat írjunk le, hanem önmagunkra jellemző belső vonásokat. Két további lépés lehetséges:
1. Mindenki maga olvassa el az önleírását, és a többiek kommentálják. Ez érdekes helyzet mindenki számára, mert a felolvasó részéről erős önközlés, önértelmezés (ami új vagy meglepő is lehet a társak számára), a csoport részéről érkező fogadtatás (helyeslés, meglepődés, hitetlenkedés) pedig tanulságos lehet a felolvasó számára. Amennyiben a felolvasó vagy a csoport úgy érzi, hogy az önleírás kissé “vértelenre” sikeredett, a csoport kiegészítheti azt, ami megint nagyon tanulságos mind a két fél számára.
2. A lapokat egy kalapból emelik ki, és a játékvezető olvassa fel őket. A csoportnak tippelnie kell, ki írhatta. Itt is meglepetések fordulhatnak elő, és itt is van lehetőség arra, hogy a csoporttagok kiegészítsék a nem eléggé markáns önleírást. Ennek a gyakorlatnak ugyanis egyik fontos célja az, hogy senki ne mondhassa, ez szakasztott olyan, mint nálam! | Bogár 59. o.
Az „Ajándékgyűjtemény átelmélkedése” helyett is lehet.
Bontsátok egész kis csoportokra a résztvevőket. Minden csoportnak egy adott témában kell megbeszélnie, mi a legfontosabb/legszebb ajándék. Pl.: otthon a családban, az iskolában az osztályban, más közösségekben, a délutánokban. Ha egy-egy csoport megállapodott a legfontosabban, akkor jelenítse azt meg egy állóképben vagy szoborcsoportban.
Ezt mindegyik csoport bemutatja, akár a szereplők érzelmeinek kihangosításával. A többiek pedig próbálják kitalálni, milyen ajándékot jelenítettek meg. Minden kitalálás után meg lehet beszélni, miért azt találták a legfontosabbnak.
Az „Ajándékgyűjtemény átelmélkedése” pontjain rajzokkal is végig lehet menni. Az első rajz címe legyen „Ajándék vagyok mások számára”. Adjatok időt a megrajzolására és segítsétek a résztvevőket azzal, hogy biztatjátok további részletek/ajándékok felrajzolására. Majd mindenki mutassa be a rajzát és beszélgessetek róla! (A „csúf”, „ronda”, és „szinte szép” kategóriákat messziről kerüljétek el!) Aztán a következő képnek lehet az a címe, hogy „Amit a családomban kaptam”. Akár többféle címet is ki lehet osztani, hogy válasszanak. Majd megint segítés és megbeszélés következik. Az utolsó cím pedig lehet az „Isten számára ajándék vagyok. Ő örül nekem.” Ne féljetek ilyen címet adni, tudnak majd vele mit kezdeni.
Segítsétek a résztvevőket elmesélni és eljátszani egy átlagos napjukat, hogy észrevegyék azokat az embereket maguk körül, akiknek hálásak tudnak lenni. A neveket pedig gyűjtsétek össze, akár fel is írhatjátok kis papírokra és felragaszthatjátok valahova.
Például megkérdezhetitek, hogy hogyan szoktak az iskolába jönni. Ha busszal, akkor kérjetek meg valakit, hogy legyen az átlagos diák, szálljon fel a buszra. „És a buszon találkoztok valakivel?” Ha mondják, hogy a buszvezetővel és neki meg lehet köszönni az utat, akkor valaki eljátszathatja a buszvezetőt (csak fél pillanat), és felírhatjátok a gyűjteménybe, hogy „buszvezető”. Aztán megérkezünk az iskolába: „Találkoztatok valakivel rögtön reggel?” … És így tovább. Nem kell erőltetni, hogy mindig találjanak valakit, de azért jöjjön össze néhány szereplő, mire este lesz. Jó lesz ránézni a gazdag gyűjteményre!
Figyelni kell arra, hogy a pakolással együtt mindig több időt vesz igénybe, mint amire számítunk!
„Most összegyűjtjük a legfontosabb ajándékokat, amiket kaptunk. És készítünk egy hosszú pénztári nyugtát / blokkott belőle. Olyan lesz ez a szalag, mint ami a a bevezető történetben volt: mi mindenünk van, amit már kaptunk, ami már rég ki van fizetve.”
Készítsetek egy hosszú szalagot 3 db A4-es lapból úgy, hogy a rövidebb oldalak mentén összetűzitek vagy összeragasztjátok a lapokat!
Készítsetek a lapra egy hosszú listát a kapott ajándékokból!
Az imához készítsétek elő a teret: rakjatok közösen rendet, legyenek újra körben a székek, tegyetek középre egy kis díszt egy mécsessel, vagy keresztet is formálhattok valamiből. Tegyétek mellé az elkészült szalagot is. A tér előkészítésével kezdjetek türelmes lecsendesedésbe is, ezzel előkészítve a lelketeket is.
Köszönöm Istenem,
hogy számodra ajándék vagyok.
Hogy te örömödet leled bennem.
Hogy van
célom, mégpedig hogy boldogságot vigyek másoknak.
Így nélkülem kevesebb lenne az élet.
Hiszen
színt viszek az életbe.
Köszönöm, hogy segítesz ebben!
Ezt lehet úgy, hogy előimádkozzátok, azaz a csoportvezető elmondja és a csoport megismétli.
Vagy egy cetlin körbe adjátok és mindenki mond belőle egy mondatot. Így akár háromszor is körbeérhet az ima.
Vagy felírjátok egy lapra, és az egész csapat közösen mondja.
Ne felejtsetek el rendet rakni magatok után és időben átérni a közös zárás helyszínére. Hozzátok magatokkal a szalagot!
Ebben a változatban nincs közös szentmise a végén, csupán összegyűlünk közös záró gondolatokra, záróáldásra egy arra alkalmas helyen. Szentmise esetén ugyanezek alkalmazhatóak bevonuláskor ill. prédikáció után.
Tűzzétek/ragasszátok a közös szalaghoz a saját csoportotok által készítette hálás szalagot! Így készül majd egy hatalmas, sok-sok méter hosszú hála-szalag.
Tűzőgépekkel tűnt leghatékonyabbnak ez a munka, ez több időt vehet igénybe, mint terveztük. Ezért jó, ha vannak páran, akik itt segítenek az összetűzésben.
Az elkészült hatalmas szalagot (csoportonként 1 méter) tegyük jól látható helyre: templomban a padsorok között középre, vagy az iskola aulájában lógassuk le a második emeletről. Lényeg, hogy ne tekerjük fel, hanem engedjük, hogy elámuljunk méretén.
Éneklünk és énekeket tanulunk, amíg várakozunk, hogy mindenki megérkezzen. Csatlakozzatok be ti is!
A legjobb szervezés esetén is lesznek csoportok, akik elkésnek. Míg várunk, énekeljünk.
„Nézzétek mekkora szalag jött össze így közösen! Mennyi, de mennyi minden van, amiért hálásak vagyunk, amiket kaptunk. Istentől. Nem azért kaptuk ezeket, mert mindig sikerül jónak lennünk – bár próbálkozunk. Nem azért kaptuk ezeket, mert mindig megérdemeljük. Azért kaptuk ezeket mind, mert Isten szeret minket: örül, hogy adhat.”
„Jegyezzétek meg jól, hogy mit írtatok fel! És nézzétek majd meg, hogy a többiek mit írtak fel! Le is fényképezhetitek majd. Jegyezzétek jól meg ezeket, hogy később, amikor éppen nehéz, akkor vissza tudjatok rá emlékezni. Amikor pedig jó, akkor tudjatok a listához még újabb tételeket adni.”
„És adjátok tovább, amit kaptatok. Legyen ez egy egész konkrét feladat: a következő három napban valaki felé (legyen ő barát, tanár, családtag, vagy akár „ellenség”), szóval valaki felé mutasd ki háládat egész konkrétan. Egész konkrétan.”
Záró imánkat kezdhetjük egy egybekapaszkodós közös Miatyánkkal is, ha alkalmasnak tűnik.
„Lelkinapunk záróimájában kérjük Isten áldását és segítségét. A felolvasott három imádságra mondjunk majd jó hangos “Áment”, megerősítve, hogy ezekre mindannyian vágyunk, majd a legvégén közös keresztvetéssel fejezzük be a lelkinapot. Előtte még hallgassátok meg a hirdetéseket.”
A Mindenható Isten, aki megteremtette az eget, a földet, minden élőlényt és minket embereket,
adja meg, hogy észrevegyük a megannyi csodát és ajándékot, amit kaptunk tőle,
és őszinte szívvel tudjunk ámulni azokon: Ámen!
Jézus Krisztus, aki hús-vér emberré lét és fájdalomban, örömben és bánatban is kitartott azAtyában,
őrizzen meg minket a nehézségek, a fáradtság és a búslakodás idején is,
hogy ajándékaira emlékezve új erőre leljünk: Ámen!
A Szentlélek Úristen, aki elárasztja nap mint nap a világot, hogy Isten szeretete meglátszódjék a
Föld minden pontján,
adjon nekünk kreativitást és lendületet, hogy ajándékait meg tudjuk mutatni másoknak is,
és így mi magunk is mégjobban ajándékká legyünk egymás számára: Ámen!
És így áldjon meg minket a mindenható Isten,
az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében!
Ha jelen van pap vagy diakónus, akkor a három ámenes záróimát vezessük be „Az Úr legyen veletek” felkiáltással és formáljuk át ünnepi áldássá a végét.
Záró ének. Például: Minden, mi él | Kék könyv: 153
A program zárása után rögtön gyűljünk össze egy fél órás közös kiértékelésre!