Felvezető gondolatok: „Mindannyian járjuk az utunkat. Néha könnyebb, máskor nehezebb. Isten meghívott, hogy együtt járjuk az utat. Ő elkísér, segít, veled van.

Mi az, amit magaddal viszel erre az útra?

„Ha arra gondolsz, hogy most elindulsz egy izgalmas útra, mit tudnál magaddal vinni, ami Téged segíthet? Képzelj el egy csodaszatyrot, amibe belefér mindened, amid van, ami segít nap mint nap az úton. Készíts leltárt, mit vinnél magaddal az útra! Rajzold le, amire gondoltál.”

Osszatok ki mindenkinek egy darab A/4-es papírt (és megfelelő írószert). A közepére rögtön rajzoljunk egy ökölnyi kört, amit hagyjunk üresen. Ebben segíthet a csoportvezető. A körtől jobbra és balra lehet rajzolni.

Adjatok a rajzhoz témákat, ötleteket. Először csak röviden soroljuk fel:

• Tárgyak, amik neked segítenek az úton, amik segítenek jónak lenni. Bármi, ami neked fontos, amitől nagyobb biztonságban és jól érezd magad.
• Személyek: szüleim, akik nagyon sokat segítenek (és néha rám szólnak); testvérek, akikre számíthatok és jól ismernek (bár néha megbántanak); barátok, akik akkor is szeretnek, ha épp nem vagyok olyan kedves; vagy bárki más, aki fontos.
• Példaképek: János vitéz is nagy útra ment, és végül eljutott Tündérországba. Ha gondolod, őt is lerajzolhatod. Vagy Dávid, amikor furfanggal legyőzte Góliátot. Vagy Eszter, aki a népéért kockáztatta életét. Akár Szent Erzsébet, aki akkor is tette a jót a szegényekkel, amikor már kinézték a saját palotájából. Szent Hedvig lengyel királynőként segítette a litván nép megtérését véres kard helyett a megértés eszközével. Ha neked bármelyikük példája segíthet, akkor őket is bepakolhatod.

Aztán időről időre hívjátok fel a figyelmet egy-egy témakörre, hogy ne maradjanak ki fontos területek és ne lankadjon senkinek a rajzolási kedve.

• Járjatok körbe és segítsétek, aki elakadt. Szólítsátok meg, ha úgy tűnik, hogy támogatásra szorul. Megkérdezhetitek, mit rajzolt eddig és adhattok további ötleteket. (Aki elmerülten rajzol, azt nem kell zargatni.)
• Ha valaki hamar végez, annak segíthettek azzal, ha rámutattok, melyik témakörben rajzolhatna még. Vagy kitalálhattok új témaköröket. Akár meg is kérhetitek, hogy színezze ki a rajzát.
• Semmilyen rajzra nem mondhatjuk, hogy nem szép. A lényeg, hogy neki kifejez valamit.

(Istennek is helye van a tarisznyánkban:)

• „A kör közepe üres. Van még valaki, aki segíthet minket, és jó lenne, ha magunk mellett éreznénk mindig. Ahogy még a szentek sem egyedül voltak olyan ügyesek, hogy olyan jók tudtak lenni, úgy mi is számíthatunk rá: Istenre.
• Ahogy a szentmisén is megtapasztalhatjuk, ha voltatok már elsőáldozók: ha magunkhoz vesszük az áldozásban Krisztus testét, akkor ő bennünk él és velünk van az úton.
• És bár Istent nem tudjuk a tarisznyánkba tenni, azért rajzoljuk fel őt is. Oda a körbe a lap közepére. Úgy, ahogy szeretnéd.”

Felvezethetitek a témát kérdés formájában is, hátha maguktól kitalálják, hogy Isten még kell a lapra. (Miközben az is lehet, hogy van aki már felrajzolta.)

tanács

Fontos, hogy nincs jó vagy rossz isten-ábrázolás. Minden jó, ha komolyan veszi.

A gyermekek istenképéről és annak változásáról ajánljuk Szabó Ágoston szakdolgozatát: Az Istenkép fejlődése; Katolikus családokban felnövő gyermekek istenképének hátterének és reprezentációjának vizsgálata (Károli Gáspár Református Egyetem BTK, Pszichológia Intézet, Budapest, 2015.)

„Most, hogy mindenki nagyjából készen van, csapjuk a hónunk alá ezt a sok-sok segítséget ami biztonságot és erőt ad, és induljunk útnak. Ehhez készítsünk egy kis tarisznyát. ”

Mindenki készítsen egy kis tarisznyát papírból. Ehhez fontos, hogy Ti, csoportvezetők előre elkészítsétek néhányat, hogy biztos kézzel tudjatok magyarázni és segíteni.

Tegyétek rá spárgából a füleket is.

A kész tariszánykat mindenki díszítse ki úgy, ahogy akarja. Bármit lehet rá rajzolni, ami neki tetszik. Írja rá a nevét is.

tanács

Figyeljünk arra, hogy a kézműveskedés mindig több időt követel meg, mint amennyit előre terveztetek, és ez különösen igaz a kisebbekre. A kipakolás, megbeszélés, és elpakolás is sok időt vesz igénybe, figyeljünk, hogy semmi nem maradjon el.

Rajzolás után nyugodtan játszatok egy jó mozgalmasat a korábban felkínált bemelegítő játékok közül. Aztán jöhet egy nyugalmasabb játék, és csak aztán folytassátok a programot.

Körbe ülve mindenki mutassa meg a rajzát és valamit emeljen ki, amit szívesen elmond. Segíthettek kérdésekkel. Nem kell mindent bemutatni (arra nem biztos, hogy lenne idő és türelem). Arra figyeljetek, hogy senki ne mondjon negatív értékeléseket semelyik rajzra. Minden rajzot formailag és tartalmilag is dicsérjetek meg.

Gyűjtsétek össze a tarisznyákat. Tegyetek rendet, és üljetek le körbe. Mindenki mellé tegyetek egy kis papírcetlit és egy írószert, de még ne nyúljanak hozzá.

A gyertya meggyújtásával elkezdjük a komolyabb részt. Egy ének különösen jól segíthet az elcsendesedésben. Begyakorolhatjuk vagy megtanulhatjuk például azt az éneket, ami az imádság alatt lesz majd, esetleg a szentmise valamelyik énekét.
Például: Indulj és menj (Kék könyv: 39B). Ez még nem formális ima.

Felolvassuk a történetet arról, hogy Jézus hogyan járta az utat a tanítványokkal együtt: Lk 24, 13-35 (emmauszi tanítványok).

tanács

Még a készület idején olvassátok el többször ezt a történetet. Azt is megtehetitek, hogy kiszínezve, olvasmányosabbá téve megírjátok a mai változatát a történetnek. Ha jól sikerül, akkor akár ezt a változatot is felolvashatjátok.

Írjatok imákat: „Most vedd elő a cetlidet és írd fel oda azt, amiért imádkoznál, amit az úton veled járó Istennek mondanál, tőle kérnél.” Ha megírták, akkor hajtsák ketté, hogy csak Isten tudja elolvasni.

tanács

Az imádsághoz bevezetésül mondjuk, hogy imádság következik, és hogy annak mi lesz a menete, mennyi ideig fog tartani. Ez segíti őket, hogy mennyire kell összeszedjék magukat.

Kezdődjön az imádság:

• Keresztvetés. Egyszer elénekeljük az éneket.
• „Isten velünk van, kísér minket, és megannyi dologgal megajándékoz, amik segítenek minket az úton. Most majd jó hosszan énekelünk. Közben majd kérlek, olvasd el magadban, hogy mit kérsz Istentől. Meséld el neki, és amikor rád kerül a sor, akkor gyere ki és tedd az imádat a gyertya mellé. Isten válaszaként én majd odaadom mindazt, amit tőle kaptál, hogy megerősítsen. Azzal majd ülj vissza a helyedre, nyisd ki és nézegesd mi mindent kaptál tőle válaszul.”
• Énekeljünk egy sokszor ismételhető, bejáratott taizéi éneket. (Esetleg szólhat csendes vallásos zene.)
• Az ének alatt egyesével kiviszik a kis cetlit és lerakják a gyertya mellé. És akkor a csoportvezető – Isten válaszaként – odaadja a tarisznyát és nyakukba akasztja. A tarisznya átadásakor a csoportvezető azt mondja: „A Jóisten legyen Veled mindig az úton! ”
• Végén: Miatyánk.

Rakjatok rendet magatok után, majd feltarisznyázva menjetek a mise helyszínére.

Figyeljetek, hogy inkább ti érjetek oda utoljára, hogy a nagyok tudjanak már várni titeket.

Terítsetek ki egy csomagolópapírt a kör közepére a földre.

Erre rajzoljátok fel az utat, a „koordináta rendszert”, hogy honnan mentek hová. Az egyik sarokba írjátok fel, hogy „Itt vagyok most”. Az átlós sarokba rajzoljatok egy nagy Napot és írjátok bele azt, hogy merre tartunk: Isten, boldogság, teljes élet. A két sarok közé rajzolhattok is egy kanyargós utat. Miközben írjátok, el is mesélhetitek, hogy mit írtok.

Mindenki ötleteljen, hogy mik bukkannak elénk az úton. Mi az, ami elcsábít és letérít az útról, és mi az ami segít, előremozdít és irányt ad. Milyen táblák mutatják az Isten által kijelölt utat? Milyen táblák térítenek el Isten útjától? Mi segít a választásban? Ezeket rajzoljuk fel (akár csak egy-egy jelképpel, szimbólummal) a csomagolópapírra.

Ha beszédes a csoport, akkor csináljatok két szabad kört, ahol kötött sorrend nélkül szólalhat meg mindenki. Először hozzatok fel dolgokat, amik letérítenek az útról – aki kimondja, rajzolja is fel rögtön a lapra. Majd gyűjtsétek össze azokat, amik segítenek az úton maradni.

Ha vannak olyan résztvevők, akik nehezebben szólalnak meg a csoportban, akkor először kérjétek meg a csoportot, hogy mindenki hajtsa le a fejét, és úgy töprengjenek a kérdésen. Ha valaki talált egy választ (útmutatót vagy letérítőt), akkor emelje fel a fejét. Így mindenkinek lesz gondolata, hogy mit akar mondani, és tud a többiekre figyelni a körben.

Írjatok fel egy-egy belső értéket (vagy épp értéktelenséget) mindegyik helyhez, ábrához, dologhoz a kis rajz mellé. Például a barátok ábrához, azt hogy közösség, bizalom vagy összetartozás.

tanács

Minden megjelenő gondolatnál lehet egy kicsit meséltetni a diákokat, hogy milyen saját tapasztalataik, élményeik vannak az adott érték vagy szimbólum kapcsán.

Ha negatívnak tűnő dolog kerül elő értékként, akkor keressük meg, hogy mi mozgatja azt, aki a fogalmat behozta a beszélgetésbe. Például a kocsma lehet pozitív elem valakinek az út mellett, mert számára a szabad beszélgetést, a megélt közösséget jelenti. Bányásszuk ki a pozitívat és azt írjuk fel! Nincs jó vagy rossz válasz, ameddig őszintén és komolyan tudtok beszélgetni.

Emeljétek ki a fontosakat! „Mindenki jelöljön meg egy-egy rajzolt csillaggal maximum három számára fontos feliratot a csomagolópapíron.” A végén a megszavazott legfontosabbakat emeljük ki más színnel, vagy karikázzuk be.

Ha jól együtt tud működni a csoport, akkor közösen beszéljétek át, hogy melyik öt-hat érték-irány, ami számotokra a legfontosabb. Ha nehezen szólalnak meg, akkor egyszerű szavazással is ki lehet választani az igazán fontosakat.

Alkossatok párokat. Párosával az elérhető eszközökkel készítsetek egy-egy karton nyilat a számotokra fontos (vagy nagyon veszélyes) irányokkal. Mit írnátok rá? Az elkészített lapokat erősítsétek rá a csoport közös útjelző táblájára, hogy a tábla majd segítsen mindenkinek eligazodni az úton.

• Minden pár válasszon ki egy-egy (esetleg kettő-kettő) irányt. Amit kiválasztottak, azt mások már nem írhatják az irányjelzőjükre.
• Olyan legyen minden irányjelző nyíl, hogy az iskola többi tagja is megértse, ha ránéz.
• A szövegen kívül legyen (lehet) rajta rajz, távolságjelzés, színek, akár történetek, bölcs mondások, vagy bármi más, ami segít megérteni az irányt és az utat.
• Figyeljetek arra, hogy a kézműveskedés mindig több időt követel meg, mint amennyit előre terveztek. A kipakolás, megbeszélés, és elpakolás is sok időt vesz el. Figyelj, hogy mindenre jusson idő és semmi ne maradjon el.

Ha az idő nagyon kevés lenne, akkor tarthattok egy még rövidebb, egyszavas imádságot. Itt is üljetek le körbe és mondjátok el előre a csoportnak, hogy mi fog történni. És itt is legyen elég ének-idő elcsendesedni.

• Keresztvetés.
• Ének: Az Úr az én pásztorom (Kék könyv: 38), vagy a miseénekek közül egy lassabb, amit már korábban megtanultatok.
• „Istenünk olyan sok minden történt már az életünkben, sőt ezen a napon is. Szavakkal összefoglalni nem is lehet, de idehozunk most egy-egy szót, amibe belesűrösödik valami, ami nekünk nagyon fontos most az életünk kapcsán, mérföldköveink kapcsán, veled kapcsolatban.”
• „Egy kis csönd után körbe megyünk és mindenki hozzon ide egy-egy szót, amit ma Istennek megmutatna, idetenne a gyertya mellé. Majd elkezdem én, és aztán körben kapcsolódjatok be.”
• Kis csönd (mérhetitek is).
• Majd elhangoznak egyesével a szavak.
• Fejezzétek be az imát egy közös Miatyánkkal, Dicsőséggel vagy Üdvözléggyel, vagy más közösen mondható imával.

tanács

Kioszthattok előre kis papírokat is, hogy arra írják fel a szavaikat. Vagy akár biztathatjátok őket egész mondatos kis hálaadó imák megírására.

Rakjatok rendet magatok után és érjetek vissza időben a közös helyre.

A közösen elkészített útjelző táblát hozzátok magatokkal.

Rajzoljon egy utat mindenki egy-egy papírra (A/4), ami a papír szélességében az aljától a tetejéig tart: „Ez a Te utad, amin jársz, ahonnan indultál és ahol most tartasz. ”

Hagyjatok időt a rajzolásra, lesz, aki hamarabb befejezi és lesz, akinek tovább tart, de ne beszélgessenek közben. Mindenkit valószínűleg nem lehet megvárni, egy idő után tovább tudtok lépni.

„Négy vagy öt fontos eseményt – amikor jelentős dolgok történtek veled – rajzolj fel erre az útra, életed útjára. Örülünk, ha majd be is mutatod a többieknek, de nem kell mindent megmagyarázni, megosztani. Elsősorban magadnak készíted.”

Várjatok kis időt, hogy elkészüljenek.

Személyek: „Most az útra rajzolj fel olyan embereket – barátokat, ellenségeket, szülőket, tanárt –, akik valahogy fontosak voltak számodra. Nem fontos, hogy a rajz hasonlítson, csak az a fontos, hogy Te tudd, kire gondolsz.”

Várjunk amíg csöndben (!) dolgoznak.

Kapcsolatban: „Most tedd le a tollat, látod a lapot, válaszd ki egyiküket, aki most különösen fontos Neked. Csukd be a szemed és képzeld ide magad elé. Csukott szemmel meséld el neki, amit kaptál tőle, amit adtál neki, ami miatt ide került a lapra. A képzeletedben köszönd meg neki, hogy ott volt melletted abban a helyzetben.”

Várjatok egy kicsit.

Majd vezessétek tovább a gyakorlatot: „kinyithatod a szemedet, és ha a képzelt beszélgetés után még kiegészítenéd a rajzodat, tedd meg.”

Ebből tarthattok egy második kört egy másik emberrel is.

Isten: „Most jön a legnehezebb feladat. A kis jelenetekhez, amik itt történtek a lapon, mindegyikhez rajzold be Istent, hogy egy-egy jelenetben hol van. Egészen messze a rajzon lévőkhöz, vagy egész közel, jelölheted csillaggal vagy emberként, vagy bárhogy, ahogy ki tudod fejezni. Akár azt, hogy akkor hol érezted, akár ahogy most érzed, hogy ott volt mögötted vagy egész közel. Egy-egy jelenetnél becsukhatod a szemedet és kicsit átgondolhatod, hogy hol érzed őt.”

Erre a részre szánjatok akár 10 percet is, hogy mind a négy eseménybe beleképzelhessék magukat. Közben szólhat halk, instrumentális zene.

tanács

Ebbe a gondolkodásba nagyon bele is mélyedhetnek, és akkor kevés is ez az idő, de ha úgy látjuk, hogy hamar végeztek, akkor zárjuk le. Ebben legyünk rugalmasak.

Az ilyen vezetett gyakorlatot soha nem zárjuk le hirtelen, hanem csak finoman hívjuk fel a figyelmet, hogy lassan lezárul ez a rész. Így adunk időt, hogy lekerekítse a gondolatait.

A csoportbeszélgetés lényege, hogy a résztvevők kifejezhessék azt, ami a lelkükben történt az előbbi elmélyülés alatt. A kimondott szó bennük is tisztítja az érzéseket, és egymásnak is segítenek küzdelmük vagy örömük példájával. Ezért figyeljetek, hogy mindenkinek legyen lehetősége megszólalni és segítsétek a csöndesebbeket is.

tanács

Egy-egy jól sikerült beszélgetés meghatározó tud lenni a lelkinapon. Ha sikerül a témában elmélyülni, akkor arra ne sajnáljuk az időt.

Van, amikor jobban segít, ha egy-egy rövid kérdésre mindenki válaszol egymás után, akár körbe adva a szót. Később el lehet menni szabadabb beszélgetés irányába, ha a témánál maradunk és ha tudunk arra figyelni, hogy mindenki hozzászólhasson.

1. kör: mindenki mutasson be egy vagy két jelenetet. Mutassa be, hogy miért volt fontos és mondja el, hogy hol volt benne számára Isten.

tanács

Ha valaki mesélt, utána rákérdezhetünk egy-egy dologra a képén. Különösen, ha nagyon szűkszavúan beszélt. De nem kell válaszoljon, ha nem akar és ne mindent kérdezzünk meg, csak egy-egy dolgot, hogy mindenkire jusson idő.

2. kör: Az első kör után szabadabb beszélgetés következhet az alapján, amit megéreztetek a megosztó körből ilyen és hasonló kérdések mentén:

• Fontos téma lehet az útitárs: „Ha visszatekintesz az eddigi utadra kik voltak rád hatással? Ki volt az, aki pozitív irányba vitt? Miért? Miben segített, támogatott téged? Hogyan ismerted fel ezt a pozitív hatást?”
• Érdekes téma lehet a úton állókkal való küzdelem: „Ki befolyásolt negatív irányba? Miért? Mikor jöttél rá? Mit tettél ellene?”
• Beszélgessünk Istenről is! „Eddigi életünk során kinek, hogyan változott az Istenről alkotott képe. Emlékeztek, hogy egész piciként hogyan képzeltétek el Istent? Régen hogyan imádkoztatok? "Én Istenem Jó Istenem" megvan?”

tanács

Nem kell minden segítő kérdésen végigmenni. Ha valamelyik kapcsán komoly és tartalmas beszélgetés alakul ki, akkor abba mélyedjetek el, amíg csak lehet.

• Mindenki rajzolja le a saját lábnyomát (húzza le a cipőjét, rajzolja körbe saját lábnyomát), majd vágja ki. Mindez lehetőleg csendben történjen vagy szólhat valami halk zene.
• Külön-külön ezen a lábnyomon egy-egy szóval vagy kifejezéssel jelenítsék meg azt, ami az eddigi útjukon fontos volt, ami másokat is vezetni tud.
• És írják rá azok neveit, akikkel közösen haladtak, akivel közös ez a lábnyom, akik segítettek nekik, akinek hálásak. Ezt lehet a lábnyomok hátoldalára írni, ha az jobbnak tűnik.

Rendezzétek el a terepet a kézműveskedés rumlija után. Legyen egy kör, középen gyertya, és körülötte az elkészült lábnyomok.

• Egy közös énekkel csendesedjen el a csoport.
• A megérkezésben egy testérzékelő légzőgyakorlat is segíthet.
• „Arra kérlek, fogalmazd meg egy imában, amit a lábnyomra írtál. Most van egy kis idő csendben átgondolni, és utána mindenki kijön és leteszi a gyertya mellé a lábnyomot és elmondja az imát. Az imádat egy „Ámen”-nel zárd és akkor az imádhoz csatlakozva mi is együtt feleljük, hogy „Ámen”. (Ha esetleg nem tudsz semmilyen imát mondani, akkor csak olvasd fel a szót a lábnyomodról és mondd: „Ámen”.)”
• Az ima végén felolvashatjuk a Lábnyomok verset Túrmezei Erzsébet fordításában (a vers szerzősége vitatott): https://sese.web.elte.hu/versek/labnyomok.html

Rakjatok rendet magatok után és érjetek vissza időben a közös helyre.

Ne felejtsétek a lábnyomokat elhozni a templomba, ahol ezzel dekoráljuk ki a szentélybe vezető utat.

Előkészítés.

Ez egyéni gyakorlat, mindenki úgy üljön le hogy békésen tudjon rajzolni. Lehet alátétet használni vagy szétülni a terem különféle pontjaira.

Osszatok ki egy-egy A/4-es lapot mindenkinek és megfelelő írószert.

tanács

Már a programok tervezésénél gondoljuk át, hogy mikor a legjobb kiosztani az eszközöket. Egy csendes egyéni gyakorlatot nagyon megtör a kiosztás zaja: „Ez a toll nem fog! Kaphatok másikat?!”... Viszont egy papírlapot szorongatva lehet csendben befelé figyelni?

„Rajzolj fel a lapra – függőlegesen tartva a papírt – egy utat. A felső egyharmadba rajzolj egy emberkét: saját magadat. Ez a te utad: látszik honnan jöttél, hogy hol vagy most, és egy pici látszik abból is, hogy mi vár még rád.”

Ráhangolódás.

Segítsetek ráhangolódni a visszatekintésre: „Helyezkedj el egy kényelmes, de összeszedett pozícióba. Általában segít, ha egyenes háttal ülsz és két talppal a földön. Csukd be a szemed. ”

Testérzékelés.

Isten meghívása a helyzetbe.

tanács

Nem klasszikus imádság ez, ezért nem is keresztvetéssel kezdtük. Mégis jó minden komolyabb elmélkedést és gondolkodást azzal kezdeni, hogy meghívjuk Istent.

Visszatekintés.

Nézz rá a múltadra és kezdd el azt vizsgálni, hogy mik voltak az emlékezetes, fontos pillanatok az életedben (akár mert szép volt, akár mert nehéz volt). Nem csak a külső események, hanem ami számodra volt fontos – egy találkozás, egy barátság, egy élmény vagy bármi más, melyek a hitedet, személyiségedet alakították.

"Gyűjts össze magadban négy ilyen konkrét eseményt!" Várj pár percet. (Mérheted is.)

tanács

A csöndben nagyon másképp telik az idő. Sokszor azt érezzük, már negyed óra eltelt, pedig alig három perc. Nem ciki elővenni egy órát és azon figyelni, hogyan telik az idő. Várjuk ki türelemmel a szükséges időt!

Mérföldkövek.

„Most csöndben rajzold le a lapra ezeket a mérföldköveket. Mindegyiknél kicsit töprengj el: Mi történt pontosan? Miért volt ez fontos számodra?”

Ha megkérdezik, hogy lehet-e írni is, akkor válaszoljátok, hogy inkább rajzoljanak. Nem baj, ha csúnya, vagy csak sablonos, szimbolikus a rajz.

Hagyjatok erre a gyakorlatra bőven időt, akár 10-15 percet. Segíthet, ha menet közben szóltok, hogy már eltelt az idő fele, hogy jól beoszthassák az idejüket.

Ha vannak, akik nagyon hamar végeztek, akkor hirdessétek ki: „Ha már megvagy ezzel, gondold át, hogy kik voltak melletted, kik támogattak, segítettek ezeken a pontokon. Rajzold be őket is a képre valahogy!”

Isten helye.

„Most jön a legnehezebb feladat: minden mérföldkőhöz rajzold be Istent. Hogyan volt jelen akkor? Vagy hogyan érezted, hogy jelen van akkor? Egészen távol? A hátad mögött? Melletted barátként? Alattad, tartva téged? … Rajzold oda. Bárhogy. Akár csak egy kis szimbólummal.”

Erre is hagyjatok időt. Addig ne lépjetek tovább, amíg nagyjából mindenki el nem készül. (Nem kell megvárni a nagyon lemaradó egy-két embert.)

Reflexió.

„Ahogy elkészültél, tedd le a tollat. Ha esetleg nem vagy elégedett a képpel, akkor majd otthon folytathatod. Szóval tedd le a tollat. Hátra is dőlhetsz. És kicsit nézegesd az utadat egyben. Milyen érzés? Elégedett vagy? Mire vágynál, mi kerüljön még rá? Mit kérnél Istentől?”

Erre is hagyhattok a nagyobbaknál akár 4-5 percet is. De mivel szokásunk, hogy el-elkalandozunk, ezért félidőnél bátran szólaljatok meg és ismételjétek el a feladatot: „Csak szemléled a képedet. Figyelj az érzéseidre, ott belül. Mire vágynál? Mit kérsz Istentől?”

tanács

Ez az elkalandozás a legtermészetesebb emberi tulajdonságunk. Ezért minden hosszabb vezetett csend, feladat, imádság közben (akár két-három percenként) jó segíteni a visszatérésben, a koncentrációban: „Ha elkalandoztak a gondolataid messzire, nem baj. Csak térj vissza: … ”

Lezárás.

„Kis elmélkedésünket fejezzük be közösen: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek. Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.”

Lezárás lehet egy Taize-i ének is.

Tarthattok szünetet. Vagy jobb a közös szünet: egy mozgós, hangosabb játék. De mindenképp legalább nyújtózkodjatok egyet, mászkáljatok picit, mielőtt leülnétek beszélgetni.

tanács

Egy-egy jól sikerült beszélgetés meghatározó tud lenni a lelkinapon. Ha sikerül a témában elmélyülni, akkor arra ne sajnáljuk az időt.

A rövid pihenő után tartsatok egy megosztó kört, ahol mindenki elmeséli, hogy mit rajzolt, és – leginkább – milyen érzéseket és témákat hozott fel ez a gyakorlat.

tanács

Nem teoretikus, fantázia- és elméletalapú beszélgetéseket szeretnénk, hanem valós, saját magunkról szóló, élményalapú megosztást. Ezért kezdtük egy személyes gyakorlattal. A gyakorlatból kiindulva kezdjük a beszélgetést: arról, ami történt, amit lerajzoltak. És aztán tudunk tovább lépni már kevésbé konkrét, de igazán fontos témák felé.

Ha valaki nehezen mesél, akkor a megosztást segítve rákérdezhetsz a rajzon szereplő nem említett dolgokra is. De fogadjuk el, ha valamire nem szeretne válaszolni. A lényeg, hogy kimondja azt, ami benne van, de csak olyan mélységben és részletességgel, ahogy ő azt most ki tudja mondani.

Jobb, ha nem körben megyünk a beszélgetéssel, de mindenképp mindenkinek legyen lehetősége megszólalni.

Beszélgetéssel folytassátok olyan témákról, amelyekről már a megosztó körből látszott, hogy fontosak. Nem kell körbemenni, és nem kell minden témát kivesézni. De figyeljetek arra, hogy előbb-utóbb mindenkinek legyen lehetősége megszólalni.

Témák, segítő kérdések:

• Nem vagyunk egyedül? Kik voltak, vannak, lesznek mellettünk? Bízhatok-e abban, hogy ott vagyunk egymásnak? Milyen tapasztalataink vannak? Hogyan segíthetjük a bizalom növekedését?
• Jövő, előrenézés: milyen mérföldkövek jönnek még? Nehéz lesz? Kire számíthatunk majd?
• Istenre is jó rákérdezni a megosztások alapján: milyen tapasztalataink vannak Istennel? Sosem látszik? Nincs is ott? Szokott segíteni? Meséljünk tapasztalatokat, hogy azzal is segítsük egymást!
• Vissza lehet térni a mérföldkövekhez, újra el lehet indulni innen, lehet emlékezni a pozitív pontokra. Hogyan tudnak ezek erőt adni a mindennapokban? Vannak jó tippeink és módszereink (például naplóírás, emlékcetlik…)?

Cipősdobozból készítsetek egy közös mérföldkövet, ami a beszélgetést összegzi, ami a többieknek segít ebben a témában. Egészen szabadok lehettek. Pl: oldalanként más szempont: társaim voltak, emlékezz, rajtam megpihenhetsz… Bármit lehet.

tanács

Figyeljünk arra, hogy a kézműveskedés mindig több időt követel meg, mint amennyit előre gondoltok. Az előkészület, összebeszélés, és elpakolás is sok időt vesz igénybe. Jusson idő erre is, és az ima se maradjon el.

Legalább 15 percet hagyjatok rá, nehogy elmaradjon.

Rendezzétek el a terepet, tegyetek rendet. Legyen egy kör, középen a mérföldkő és egy gyertya.

Bevezetésül mondjátok el, hogy imádság következik, és hogy mi lesz a menete, mennyi ideig fog tartani.

tanács

Legyünk türelmesek a lecsendesedésben, hiszen zajos tevékenységből jönnek. Nagyon nem jó imát kezdeni durva fegyelmezés után. Még egy lecsendesedő játékot is bevihetünk, ha az segít.

Vezessétek az imát:

• Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
• Énekeljetek egy Taize-i éneket. Például: Áldott légy Uram | Kék köny: 242, hiszen minden mérföldkő a megváltás egy fontos pontja. Bátran ismételjétek meg öt-nyolcszor is, mert a hosszú éneklés is segíti a lecsendesedést. Nyugodtan számold az ujjaidon, hogy hányadiknál tartotok.
• „Adjunk hálát a Jóistennek, hogy mutat nekünk irányokat, hogy vezet minket, hogy választhatjuk a jót. Most egy kis csönd után mindenki mondhat valamit amiért hálás, amit köszön Istennek. Kezdd majd úgy a mondatot, hogy „Köszönöm (Istenem), hogy... ” és mindig úgy fejezd be, hogy „Ámen.”. Erre majd közösen feleljük mindannyian, hogy „Ámen. ”. Ezzel is jelezve, hogy mi többiek is csatlakozunk a hálaadáshoz. Ha valamiért nem szeretnéd hangosan kimondani amit köszönsz, akkor mondd végig lassan magadban és a végén mondd ki hangosan, hogy „Ámen.”.”
• „Tehát kis csöndben gondold át miért adsz hálát, aztán én elkezdem és majd körbe megyünk erre.”
• Várjatok fél percet csöndben. Mérhetitek is, hiszen a csöndben nagyon másképp lehet érzékelni az időt.
• Majd kezdjétek el ti a hálaadást.

„Fogjuk meg egymás kezét. A mérföldköveknél sosem voltunk egyedül, és most is itt vagyunk egymásnak. Ahogy most egymás kezét fogjuk, úgy ebbe a körbe ideképzelhetjük mindazokat, akik bármilyen módon ott voltak a mérföldköveinknél. Hálából és velük együtt mondjuk: Mi Atyánk...”

FORRÁS: további közösségi imaformákat (a kétpercestől a kétórásig) találhatsz a http://lelkigyakorlat.regnum.hu/ oldalon.

Rakjatok rendet magatok után és érjetek vissza időben a közös helyre.

A közösen elkészített mérföldköveket hozzátok magatokkal.