Itt egy olyan lelkinap leírása látható, amely 2018 nagyböjt idején valósult meg a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumban 600 diákkal. A leírást úgy készítettük el, hogy ebben a formában a csoportvezetők számára átadható legyen.
Lelkünk tisztaságát gyakran és hamar elveszítjük: tudatos bűnök, meggondolatlan vétségek, véletlen hibák mocskolnak be minket. Hiába igyekszünk, a magunk erejéből még újrakezdeni, még megtisztulni sem nagyon tudunk. De az igazi örömhír, az evangélium az, hogy Isten újra és újra, számolatlanul és feltétel nélkül megbocsát és megtisztít, ha csak egy szóval is kérjük tőle.
| Javasolt korosztály: |
|
| Időkeret: |
|
| Szimbólum: |
|
Előre össze kell gyűjteni akár a szülők bevonásával:
A csoportokhoz szükséges:
A miséhez és a közös kezdéshez még szükséges:
Amennyiben nincs lehetőség összejönni egy nagy térre (nálunk például tél volt és hideg az udvaron), akkor a közös kezdés történhet az iskolarádión keresztül is. Ebben az esetben a „felvezető” részt minden csoportnak a saját helyén kell végig csinálnia.
Kezdőének -javaslatok
Köszöntés, nap menetének, stílusának ismertetése
Bevezető történet. Jól olvasó diákok is felolvashatják, vagy kollégákat is bevonhatunk. Közben a háttérbe bejátszhatunk halkan vonat zakatolást.
Felvezető: A lelkinap témájának rövid bevezetése a következő, vagy hasonló gondolatokkal. (Ne prédikáljunk!) Bátran meséljünk saját szavakkal és személyes tapasztalatokról.
A mai lelki napon próbáljuk meg az irgalmas és emberszerető Istent nézni, hiszen így még többet értünk meg a bűnről is… és talán még felszabadítóbb lesz annak felismerése, hogy Jézus egész élete felhívás, hogy a legnagyobb bűnös is új életet kezdhet. Gondoljunk csak a tékozló fiú történetére vagy az elveszett juh és az elveszett drachma példázataira! Megtalálás, visszatalálás, visszafogadás. De gondolhatunk Jézus csodáira is, amelyek azt jelzik, hogy minden emberi gyengeségből van gyógyulás. Meggyógyítja a leprást, a bénát, vakot, hogy így jelezze: Isten erejéből a legtehetetlenebb ember is lábra állhat, eljuthat a fényre.
Mi emberek általába megvetjük a bűnöst… Könnyen és sokszor leírjuk egymást… és azt mondjuk: ebből a valakiből biztos nem lesz semmi, senki… Jézus viszont azt tanítja, hogy Isten atyánk marad, aki szeret és mindig visszavár, akkor is, ha mi elhagyjuk őt. Nincs olyan bűn amelyből ne tudna kimosni, amelyből vissza ne térhetnénk hozzá. Bármi történhet tehát; a lényeg, hogy fordulj bizalommal Jézushoz, és kezdj el újra az ő útján járni.
Útnak indulás
Közös kezdés végén ti csoportvezetők adjatok minden tagotoknak egy-egy fehér tiszta szalagot. (Nem kell
megmagyarázni, hogy miért, majd később kiderül.)
Olvassátok át a társaddal és nézzétek át előre a javasolt programokat. Mindent nem kell megcsinálni, de legyetek bátrak a kevésbé kényelmes programokkal kapcsolatban is. Vegyétek figyelembe a korosztályotokat, de csöndes gyakorlatot és imát mindenképp tartsatok, akár kicsikkel vagytok, akár nagyokkal.
Ahhoz, hogy szép és hasznos pár órát tölthessetek együtt a kiscsoporttal, fontos, hogy kölcsönösen egymásra, a csoportfoglalkozásra, és Istenre tudjatok hangolódni.
A játék jó alkalom, hogy összeszokjon a csapat, majd szépen lecsendesedjen. Először lehet pár élénkebb játék, végére egy-két lecsendesedő.
Néhány játékötlet következik.
Körbe állunk mindannyian. Előre nyújtjuk a kezünket és csukott szemmel (!) indításra bemegyünk középre. Mindenki csukott szemmel keressen egy-egy kezet egy-egy kezével és fogja meg. (A játékvezető segíthet ebben.) Ha megvan, kinyithatja a szemét. Ha minden kéz egy másik kezet fog, akkor kezdődik a feladat: ki kell gumbancolódni – amennyire csak lehet – anélkül, hogy elengednénk egymás kezét.
A játékosok a helyiségben szétoszolva állnak. Start jelzés után mindig ketten-ketten beszélgetésbe kezdenek adott témáról. (Például: karácsonyi élmények, szünidei tervek, legjobb ételek, legérdekesebb családi sztorik.) Aki igent vagy nemet mond, az elveszíti társalgó partnerét, és egy újat kell keresnie, aki éppen szabad lett. Rövid idő múlva egy olyan kérdezési technikát lehet elsajátítani, hogy hogyan lehet mihamarabb a „tiltott” igent vagy nemet kicsalni. Erre lehet is őket buzdítani. A játékvezetőnek időben kell a játék végét jelezni, ha úgy érzi, hogy mindenki beszélgetett mindenkivel.
A csoport körben ül, egy valaki középen áll. (Tehát eggyel kevesebb szék van a körben, mint ahányan vannak a gyerekek.) A középen álló azt mondja: „Nagy szél fúj azokra, akik….(akiknek két testvérük van, akik szeretik az állatokat, akik voltak már külföldön, akiken fekete zokni van, akik szemüvegesek stb… a variációk száma végtelen).” A mondat a középen állóra is igaz kell legyen. Minden egyes alkalommal azok, akikre igaz az állítás, felpattannak a helyükről és igyekeznek egy másik székre ülni. A szomszédos székre ülni nem lehet. A középen álló is természetesen igyekszik leülni, így valaki mindig a kör közepén marad, és ő mondja a következő nagy szelet. Lehet esetleg olyan ember, akire nem kerül sor. Ezért lehet néha forgószél, amikor mindenkinek fel kell kelnie a helyéről. Gyakran megesik, hogy a középen álló kifogy az ötletekből, akkor a csoportvezető segítsen ilyesmivel, hogy „Milyen évszakot szeretsz? Mi a kedvenc játékod?” vagy akár a fülébe súghat segítően egy kérdést. Akkor jó a játék, ha jó pörgős.
A csoport tagjai körben ülnek, egy apró tárgyat dobálnak egymásnak. Akinek odadobták, kedélyes kacajra fakad, addig hahotázik, míg a tárgy nála van. Gyors körültekintés után kiszemel valakit, annak dobja oda tovább, s azonnal elkomolyodik. A kiszemelt viszont örömteli nevetésbe kezd. Aki elfelejt nevetni, vagy soron kívül elneveti magát, zálogot ad, vagy kiáll a játékból.
Egy apró tárgy lesz a kincs. A csoport körben ül (vagy áll). Valaki kimegy a teremből (vagy csak félre áll a sarokba). Eközben a többiek gyorsan körbe, egymás kezébe adják a kincset. Amikor kívül álló be akar jönni (vagy meg akar fordulni), háromszor kell kopognia, és a harmadik kopogás után a lehető leggyorsabban kell bejönnie. Akinek a kopogás pillanatában a kezében van a kincs, annak villámgyorsan el kell rejtenie a kincset magánál vagy a közvetlen közelében. Aki bejött, annak ki kell találnia, kinél volt a kincs és hova rejtette el.
A csoport körben ül. Az egyikük bekötött szemmel a kör közepére ül. A többiek némán összekeverik magukat. A középen ülő végül rámutat a körben ülők közül valakire, mire az kimondja a bekötött szemű nevét elváltoztatott (!) hangon. Ha a középső felismerte a hangjáról, helyet és szerepet cserélnek egymással, ha nem, akkor zálogot ad vagy újra próbálkozik.
A csoport körben áll, egymás kezét megfogva. Egy valaki a kör közepére áll be. Neki kell majd elkapnia az üzenetet. A csoport egy tagja elindítja a levelet, így szólva: „Küldöm levelemet XY-nak.” És egy kézszorítással elindítja egyik irányba a levelet. Az, akinek a kezét megszorították tovább adja a levelet a kézszorítással. Ha a középen álló ember meglátja, hogy merre jár a levél, és kezével rámutat az éppen küldőre, akkor helyet cserélnek. Ha a levél megérkezik a címzetthez, akkor ő „Megkaptam” jelzéssel fogadja. Majd ő indítja a következő levelet.
Némaság borul a csoportra. A feladatuk, hogy így némán, beálljanak a születési sorrendben. Megszólalni nem szabad, mutogatni lehet. A közös munkát még jobban erősíti, ha a csoport létszámánál kettővel több újságpapírt is leteszünk a földre és azt mondjuk, hogy csak azokra szabad lépni (azokat viszont szabad mindig arrébb rakni). Ha kész a sor, akkor ellenőrizzük le a sikert azzal, hogy mindenki sorban kimondja születési dátumát. Másik változatában szabad beszélni, de akkor a látás korlátozott.
Reflektáljatok a bevezetőre. „Kit mi fogott meg a történetből? Mennyire ismerős a helyzet? Ti tudtok így megbocsátani? Melyik szentírási rész szól ugyanerről? Miben más a két történet?”
Nem baj, ha ez a beszélgetés még laposabb és gyorsabban véget ér. Ez még csak a kezdet. Lassan sikerülni fog majd elmélyülni.
Olvassátok fel a szentírási részt | Lk 15, 11–31. Nagyon lassan, kétszer is.
Szentírási szöveg: Lk 15, 11–31. „Azután így szólt: »Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: ‘Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!’ Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: ‘Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!’ Föl is kerekedett, és elment apjához.
Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: ‘Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.’ Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ‘Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’ Aztán elkezdtek vigadozni.”
Szabadszavas változatra példa:
Jézus még egy történetet mondott. Ez egy fiúról szólt, aki elhagyta a szülei házát, egy távoli országba ment és ott elköltötte az összes pénzét. Amikor elfogyott a pénze, nem tudta, mihez kezdjen. Közben abban az országban éhínség támadt, őt is fenyegette az éhhalál veszélye. Kilátástalan helyzetében a legrosszabb munkát is elvállalta: a disznókat etette a sertéstelepen. Annyira éhes volt, hogy még a disznók eledelét is megette volna, sőt, talán meg is tette. És ekkor elgondolkozott: Otthon, apám házában még a szolgák is jobban élnek, mint én itt. Visszamegyek, elmondom neki, mennyire bánom, hogy ilyen hitvány életet éltem, de megbántam. Tudom, hogy nem érdemlem meg, hogy a fia legyek, de talán a szolgák közé felvesz.
Ahogy közeledett az otthonához, az apja már messziről látta, és boldogan eléje szaladt. Megölelte és a fiú ezt mondta: „Apám, vétkeztem. Nem érdemlem, hogy fiad legyek. Kérlek, vegyél fel a szolgáid közé.” De az apja közbevágott: „Szolgák, siessetek és hozzatok tiszta, szép ruhákat és cipőt! Főzzetek finom lakomát, mert a fiam hazatért!” Nagy ünneplést csaptak, nagy öröm volt, mert a fiú visszatért az apja házába.
Korosztályotok és csoportotok szerint a következő feldolgozási módok közül válogathattok. Nyugodtan változtassatok a tevékenységek sorrendjén is. Lehet többet is használni, lehet az egyikről sokat beszélgetni. Lényeg, hogy előre (!) nézzétek át, hogy ismerjétek a hozzátok közel álló lehetőségeket.
Az lelkiismeretvizsgálattal összekötött szalag-maszatolásra és záró imára viszont jusson majd idő!
Kérjétek meg őket, hogy csendben figyeljenek, és képzeljék el az eseményeket. Ehhez helyezkedjenek el kényelmesen, és úgy hallgassanak.
Olvassátok fel a történetet. Kétszer is. Jó lassan. Saját szavaitokkal színesíthetitek, részletezhetitek a képet.
Szentírási szakasz | Lk 15, 1–10
„A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az
írástudók azonban
méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.” Akkor ezt a
példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek
valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a
pusztában, és nem
megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi,
hazamegy, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett
juhomat!’ Mondom
nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint
kilencvenkilenc igaz miatt,
akinek nincs szüksége megtérésre.
Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!’ Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.””
Szabadszavas változatra példa:
Egy másik történetet is mondott, ami egy emberről szólt, akinek száz juha volt. Egyszer az egyik bárány eltévedt a nyájtól. A pásztor tüstént elindult, hogy megkeresse, magára hagyva a nyáj többi részét. Addig ment az elveszett juh után, amíg meg nem találta. Akkor nyákába vette, és úgy vitte haza. Otthon a barátainak azt mondta: “Örüljetek velem, mert megtaltam a bárányt, ami elveszett! “
Jézus magyarázatképpen hozzá tette: Nagy öröm van az égben, ha egyetlen bűnös is visszatalál a jó útra és megbánja bűneit. Megbánni a bűnt annyit jelent, hogy sajnáljuk, hogy vétkeztünk és többé nem akarunk bűnt elkövetni.
Még egy történtet mondott Jézus, ami egy asszonyról szólt. Ennek az asszonynak volt tíz ezüstpénze. Ez volt minden pénze, ám egyszer elvesztett egyet a pénzből. Kereste, ahol csak tudta, seprűt is ragadott, hogy hátha takarítás közben megleli. És így is lett, megtalálta a pénzt és nagyon örült neki. Jézus azt mondta, így van ez a mennyben is, ott is nagy az öröm, az angyalok is így örülnek minden megtérő bűnösnek.
Saját magunk megtalálása, bűneink kisöprögetése.
Mi is gyakran elveszünk. Elgurulunk egy sötét sarokba, és bűneink, meg a hibáink miatt alig látjuk meg, hogy milyen szépek és jók vagyunk. Gyűjtsük össze mindazt a rosszat, amit tenni szoktunk, ami miatt nem látszik, milyen jók vagyunk.
Beszélgessetek a témáról, ezek vagy más kérdések alapján: Mit szeretnénk, hogy Isten mire figyeljen? A sok rosszra, vagy találjon meg minket? Mire vágyunk, milyen legyen ez a szoba? Hol legyenek golyók, amik mi vagyunk? Hol legyenek a hibáink? Ne legyenek? Sarokba legyenek? Vagy takarítsunk?
A beszélgetés után söpörjetek fel együtt és rakjatok rendet ünnepélyesen! Söpörjük össze a szemetet, figyelve arra, hogy önmagunkat ne söpörjük ki. Szedjük össze a szemetet. Tépjük cafatokra és dobjuk a kukába. Vesszen minden, ami rossz, hogy maradjunk mi, a mi jóságunk..
Szedjük össze önmagunkat. Akár egy kupacba középre. Vagy ki is bonthatjuk mindannyiunkat, hogy jól látszódjon a tisztaságunk. (Bizony, lehet, hogy már nem mindegyik hófehér. Ilyenek vagyunk. Nem baj.)
Beszélgessetek kicsit mélyebb témákról. Pár segítő kérdés következik, amik közül csak azokat beszéljétek meg, amelyek segítenek mélyebbre menni a témában.
A tékozló fiú jól eltávolodott a családi háztól. Ránézve a rongyunkra, hát mit sem vagyunk mindig közel. Hol vagyunk? Honnan szeretnénk hazatérni?
Ajánljuk az alábbi videókat a témában:
Még előkészület ideje alatt nézzétek meg ezeket és válasszátok ki, hogy melyik állhat legközelebb a leendő csoportodhoz és hozzád.
A filmnézés külön előkészítést igényel: Lesz-e kivetítő? Hogyan szól a hang majd? Mi van, ha nem lesz elérhető internet?
Nézzétek meg az egyik videót. Hátradőlve, kényelmesen. Csak úgy.
Most nézzétek meg újra, és figyeljetek az eltérésekre. Miben mást, mint a szentírási rész?
Beszélgessetek a videóról:
Beszélgessetek a hazaváró Atyáról és önmagunkról
Ebben a csöndes gyakorlatban közösen gyűjtsünk össze szavakat, amikből kibontakozik a közös mondanivaló.
Három A/3-as fehér lapot tegyetek ki középre (nem kell, hogy egymáshoz érjenek).
Hallgassátok meg újra a történetet. Most figyeljünk arra, mik a legfontosabb témák, a legfontosabb szavak, gondolatok, amik eszünkbe jutnak. (Zavaró, hogy ennyiszer elhangzik a szöveg? Legyünk türelmesek magunkhoz is. Hadd szóljon újra és újra).
Körben mindenki mondjon egy-egy szót, témát, gondolatot, ami őt megérinti, foglalkoztatja. Nem baj, ha már elhangzott.
Éretlenebb csoportnál használhatjátok ezt a módszert: először csöndben hajtsa le a fejét mindenki és magában találjon rá a szóra. Ha megvan, akkor emelje fel a fejét. Ezzel segíthetitek, hogy tényleg saját válasza legyen, ne másokét ismételje csupán.
Írjátok fel az egy-két központi szót a három lapra, amit legtöbben hoztak szóba. Nagybetűvel, szépen
olvashatóan
írjatok. Ha csak kettő jött ki erősen, akkor beszélgetéssel közösen, szinte megszavazva találjunk rá
a harmadik
szóra. (Bármi lehet a három szó. Ne akarjuk a magunk gondolatát ráerőltetni a csapatra. Nem kell,
hogy “bűn”,
“megbocsátás”, “Isten” legyen a három szó.)
Tartsatok egy kis csöndet.
Mindenki írjon szavakat a lapokra az azon szereplő témához kapcsolódóan. Ami eszébe jut, ami fontos neki.
Beszélgetés
A feladat végeztével olvassatok fel pár érdekesebb részt. Ti, csoportvezetők foglaljátok össze a látottakat. Hol, milyen nagyobb fogalmi kupacok, csomópontok alakultak ki. Mik a nagyon foglalkoztató témák stb. Ez adhatja a beszélgetés alapját.
Beszélgessetek. Nem kell megkeresni azt, hogy ki írta fel az adott szót, inkább:
Beszélgethettek a hazaváró Atyáról és önmagatokról is.
Segíthet a történet dramatikus feldolgozása is, ha jut rá idő. Nem feltétlenül szükséges , és nem minden csoport alkalmas, nyitott rá, de nagyon tud segíteni a résztvevőknek.
Csukott szemmel hallgasd meg a történetet. Érezd meg, most melyik szereplő vagy leginkább.
Megkérhetitek a gyerekeket, hogy tegyék keresztbe a lábukat, és ha valaki már megérezte, hogy ő ki a képben, akkor tegye egyenesbe a lábát. Ezzel jelzi, hogy megvan és már nem gondolkodik. Így meg tudjuk várni egymást.
Körben mindenki mondja el, milyen szerepet választott. (Nincs rossz válasz. Erősítsétek meg, hogy még Istennek is elképzelheti magát. Vagy akár a disznók moslékának is. Fontos, hogy komolyan vegye.)
Most játsszátok el közösen a jelenetet.
Kezdődjék a játék. Nem baj, ha olykor vidámabb, viccesebb a játék. De komolyan legyen vicces, ne pedig hülyéskedés legyen.
Beszélgessetek róla utána
Beszélgethettek a hazaváró Atyáról és önmagatokról is.
A tékozló fiú története kapcsán magunkba nézünk, mivel koszoltuk össze magunkat. Hogyan fordulunk el újra és újra Istentől. Egyféle lelkiismeret vizsgálat ez, ahol csendben számba vesszük elfordulásainkat. Kisebbeknél ezek törvények és szabályok megszegése, amelyeket leginkább a külső hatalom állított fel: a szülők és az iskola. A nagyoknál már előtérbe kerülnek a kapcsolati bűnök, a mulasztások és bántások közvetlen társakkal kapcsolatban.
Készítsétek elő az eszközöket. Kicsiknél festéket, vizet stb., nagyoknál a tollakat.
Csendesedjetek el: „Figyeljünk a történetre. Próbáljuk elképzelni.”
Kicsiknél már az elveszett drachmás részben fogalmaztunk meg tipikus bűnöket. Most ezért nem is kell ezeket megnevezni.
Tartsátok a csöndet, amennyire lehet.
Kérjétek meg a diákokat, hogy gondoljanak egy-egy hibájukra, bűnükre, elfordulásukra, és a szerint koszolják össze a szalagokat, fessék be össze-vissza.
Segítsétek a lelkiismeretvizsgálatukat hangosan feltett kérdésekkel. Ebben segíthet az alábbi lelkitükör. (Kihagyhattok részeket és ki is egészíthetitek.)
1. Isten azt kéri, hogy szeresd őt, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből.
Volt, hogy direkt nem beszélgettem az Istennel? Hogy nem imádkoztam, direkt elkerültem a
szentmisét?
Hogy nem
voltam hálás a sok jóért, ami az életemben jelen van? Volt, hogy nem voltam nyitott a hitemről
tanulni (pl.
hittanórai hanyag jelenlét)?
2. Barátainkat, felebarátainkat, ellenségeinket is jó volna szeretni.
Volt, hogy direkt szüleim, nevelőim és tanáraim tanácsai ellen tettem? Hogy eltitkoltam valamit
előlük, amit
pedig fontos lett volna tudniuk? Hogy szándékosan nem segítettem, amikor lehetőségem volt és
kértek rá?
Hazudtam
vagy átvertem őket?
Megesett, hogy nem törődtem osztálytársaimmal? Nem vigasztaltam meg a szomorút, pedig
megtehettem volna? Rosszra
csábítottam társamat? Irigykedtem, vagy kifejezetten rosszat akartam valakinek? Esetleg meg is
tettem azt a
rosszat? Poénból hecceltem valakit, csúfoltam és kiközösítettem? Akár élőben, akár az interneten
keresztül?
Történt-e, hogy láttam komoly bántalmazást, nagy bajt, és nem jeleztem felnőttnek, aki
segíthetett volna?
3. Isten arra hív, hogy önmagunkat is szeressük.
Kockáztattam feleslegesen testi épségemet? Nem tettem meg valami jót, amit tehettem volna?
Igénytelen, csúnya,
sőt trágár beszéddel rontottam magamat? Magamra nem figyelve mértéktelenül ettem, ittam,
kockultam?
4. A teremtett világot a kezünkbe adta az Isten, hogy vigyázhassunk rá.
Volt, hogy ártottál a környezetnek? Szétszórtad a szemetet? Hagytad, hogy más megtegye?
Direkt romboltad a
természetet? Feleslegesen pazaroltál? Felesleges dolgokat vásároltál?
Van, hogy a gyerekek élvezik ezt az összemaszatolást. Ez önmagában nem baj, ilyen esetben elmondhatjuk saját szavainkkal a következőket:
„Sokszor van sajnos, hogy jól érezzük magunkat, amikor bűnöket követünk el. Pontosan, ahogy most is élvezitek páran a maszatolást. Nem azért követünk el bűnöket, hogy rossz legyen nekünk. Sőt. Azért hazudunk, hogy kényelmes legyen nekünk. Azért bántunk, hogy élvezzük a hatalmunkat a másik felett. Stb. Valahogy a végére mégsem leszünk boldogok. Valahogy az igazi boldogság felé nem segítenek ezek a rossz tettek. Ahogy hiába festesz sok szép színt a kendődre: az össze-vissza fröcsögésből csak sötét káosz lesz. Sajnos.
Egy szerencsénk van: a Jó Isten jó. És ő szívesen kimossa a kendőnket, hogy csak szép színek legyenek rajta. Csak meg kell kérni. Csak szólni kell, hogy „Bocsánat, ez most túl koszos lett. Segíts.”
Egy lelkiismeretvizsgálat keretében összeszedjük a bűneinket, és azokat a rossz tetteket, amikkel hátat fordítunk az Istennek, akár nem is szándékosan.
Tartsátok meg a csöndet.
Kérjétek meg a diákokat, hogy képzeljék el/gondolják át, hogy ők mivel tékozolják el azt a jót, amit Istentől kaptak. Miket tesznek, ami a jó elszórása és a rossz, a gonosz erősítése.
Írjanak fel a rongyra minden bűnt és hibát ami csak eszükbe jut.
Segítsétek a lelkiismeretvizsgálatukat hangosan feltett kérdésekkel. Ebben segíthet az alábbi lelkitükör. Kihagyhattok részeket és ki is egészíthetitek.
Lelkiismeretvizsgálatunkban nem csupán a tényleges bűnökre figyelünk, hanem mindarra, amit akár csak véletlenül teszünk, de mégis csak elszakít az Isten közelségéből.
1. Isten azt kéri, hogy szeresd őt, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből.
Volt, hogy direkt nem beszélgettem az Istennel? Hogy nem imádkoztam, direkt elkerültem a
szentmisét?
Hogy nem
voltam hálás a sok jóért, ami az életemben jelen van? Volt, hogy nem voltam nyitott a hitemről
tanulni
(hittanórai hanyag jelenlét)?
2. Barátainkat, felebarátainkat, ellenségeinket is jó volna szeretni.
Volt, hogy direkt szüleim, nevelőim és tanáraim tanácsai ellen tettem? Hogy eltitkoltam
valamit előlük, amit
pedig fontos lett volna tudniuk? Hogy szándékosan nem segítettem, amikor lehetőségem volt és
kértek rá?
Hazudtam
vagy átvertem őket?
Megesett, hogy nem törődtem osztálytársaimmal? Nem vigasztaltam meg a szomorút, pedig
megtehettem volna? Rosszra
csábítottam társamat? Irigykedtem, vagy kifejezetten rosszat akartam valakinek? Esetleg meg is
tettem azt a
rosszat? Poénból hecceltem valakit, csúfoltam és kiközösítettem? Akár élőben, akár az interneten
keresztül?
Történt-e, hogy láttam komoly bántalmazást, nagy bajt, és nem jeleztem felnőttnek, aki
segíthetett volna?
Kihasználtam valakit? Átvertem, megloptam, vagy megcsaltam? Szerelmet hazudtam? Szerelmemet is
csak magam
örömére használtam?
3. Isten arra hív, hogy önmagunkat is szeressük.
Kockáztattam feleslegesen testi épségemet? Nem tettem meg valami jót, amit tehettem volna?
Igénytelen, csúnya,
sőt trágár beszéddel rontottam magamat? Nem figyeltem testi szükségleteimre: nem aludtam, amikor
kellett volna;
nem sportoltam, mikor szükségem lett volna rá. Testemet, nemiségemet, csak önmagamért
használtam? Magamra nem
figyelve mértéktelenül ettem, ittam, kockultam? Ártottam a szervezetemnek dohányzással, erős
alkoholokkal,
kábítószerekkel?
4. A teremtett világot a kezünkbe adta az Isten, hogy vigyázhassunk rá.
Volt, hogy ártottam a környezetnek? Szétszórtam a szemetet? Hagytam, hogy más megtegye? Direkt
romboltam a
természetet? Feleslegesen pazaroltam? Felesleges dolgokat vásároltam?
Ha lehet, legyen hangulatvilágítás. A gyertya vagy kereszt köré mindenki rakja be a most már koszos rongyát, ami őt jelképezi. Jó közelre tegyék az Istenhez.
Hiába koszolódunk össze, hiába fordítunk hátat olykor az Istennek. Az Atya mindig és újra meg újra megbocsát. És embereken keresztül is kifejezi megtisztító szeretetét.
Egy óriási mosógép vár benneteket a templom előtt, vagy ahol elég nagy hely van arra, hogy osztályonként elférjünk. Ez a gép szimbolizálja majd ahogy az Isten lemossa bűneinket.
A szimbolikus mosógép lehet egy nagy lepedőre ráfestve, vagy épülhet kartondobozokból is. Szentírási idézetet is tehetünk rá akár az egyes programok felirata helyére.
A „mosógépet” elkészítheti valamelyik osztály előre például valamelyik rajz órán. Általánba jól esik egy osztálynak, ha felkérik őket ilyen fontos feladatra.
Félkörívben „megtisztulási pontok” vannak, úgy ahogy a reptéren vannak a biztonsági ellenőrző sorok.
Sorban állnak az osztályfőnökük előtt az érkező diákok.
Egyesével odaállnak a „tisztulási ponthoz” osztályfőnökük elé.
A templomban sorra elfoglalják helyüket az érkezők. (Ezt érdemes koordinálni.) És lehet gyarkolni az énekeket amíg várunk egymásra.
A végén az osztályfőnökök beleönthetik az összes koszos szalagot a mosógépbe és azt is bevihetjük a templomba.
A szentmisében majd kivisszük az oltárhoz (ágas-bogas fákra) a megtisztult énünket. Három részre osztjuk résztvevőket, akár korosztályonként, akár padsorokra figyelve, és minden csoport máskor hozza ki a szalagját: a bűnbánati részben, a felajánlás részeként, és a béke jeleként.
A csoportfoglalkozás keretében tanítsátok meg a csoportototokat ezek közül egy-két énekre!
Olvasmány | Mik 7, 18-20
Evangélium a szeretetét tékozló apáról | Lk 15, 11-24
A lelkiismeret csöndje alatt újra olvassuk fel a vonatos-szalagos történetet a közös bevezetőből. Majd a hosszan – akár többször – énekelt Uram Irgalmazz ének alatt rendezetten, soronként, kihozza az első csoport a szalagjaikat és felaggatják az ágas-bogas fára.
„Hozzuk ki a fehér szalagokat, mint ami megtisztult önmagunkat jelképezi, hogy Isten tegyen
minket az ő megbocsátó
szeretetének látható jeleivé a világban.”
És a második csoport is rendezetten kihozza az ének alatt a szalagjait.
„Az előbb imádkoztuk, hogy bocsássa meg az Isten a vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ma ezt a megbocsátást adjuk tovább a kézrázásban. És ezt a megbocsátást hozzuk ki a fehér szalagok képében ide az oltár mellett álló fákhoz. Hogy minden betérő lássa, Isten igazán megbocsát.”
Egy külön ének alatt, ami a békéről szólhat, kihozza a harmadik csoport is a szalagjait. Amint mindenki visszaér a helyére, elkezdődhet az Isten báránya ének.
Felajánlhatjuk, hogy mindenki elvihet magával haza egy-egy fehér szalagot, hogy emlékeztesse őt erre napra. Akár készíthet belőle magának valamit, akár szép színesre festve vagy feliratozva.
Kedves csoportvezetők! Köszönjük a szolgálatotokat! Kérünk, gyertek még egy közös reflexióra és kiértékelésre rögtön a mise után a megadott helyre!