Itt egy olyan missziós lelkinap leírása látható, amely 2017. tavaszán Fülöpön valósult meg kb. 130 általános iskolás diákkal. A leírást úgy készítettük el, hogy ebben a formában a csoportvezetők számára átadható legyen.
A téma és a kiscsoportos feldolgozási formák miatt ez a lelkinap a hittel, egyházzal ismerkedő közegnek is tökéletesen megfelelő. A Miatyánk a legalapvetőbb keresztény imádság, ezen keresztül szeretnénk elindítani a résztvevőket a keresztény úton. Kiscsoportokban, korosztályuknak megfelelően fogják megismerni a Miatyánk egy-egy fontos mondandóját.
| Javasolt korosztály: | 7–12 évesek, a különböző tevékenységekhez 3 korosztályra bontva. |
| Időkeret: | egy délelőtt, a végén elmaradhatatlan szentmisével. |
| Szimbólum: | a Miatyánk imádság minden kéréséhez egy-egy mozdulatot társítunk |
| Formai megjegyzés: | megvalósítható közös aula nélkül is, ha van pl. iskolarádió. |
Csoportvezetők hozzatok magatokkal:
Színezős legkisebbek | 1–3. osztály
Általános iskolákban általában van saját rajzfelszerelésük. Csak szóljunk időben, hogy el is hozzák magukkal.
Virágkészítő nagyobbak | 4–6. osztály
Köveket készítő nagyok | 7–8. osztály
A szentmiséhez
Természetesen előtte jól nézzük át a programot (lásd a csoportvezetésről szóló mellékletet), a kiválasztott csoportvezetőkkel próbáljuk ki a játékokat és a tervezett gyakorlatokat. Kiegészíthetjük és alakíthatjuk, ahogy a résztvevők száma megkívánja, és ahogy terveinknek és lehetőségeinknek megfelel.
A csoportvezetőkkel való készülethez hasznos lehet még:
Az előkészítést segítheti a YouCat - A katolikus egyház ifjúsági
katekizmusa idevágó részeinek átolvasása: 511–527. pontok.
Másik lehetőség Miatyánk parafrázis készítése: a Miatyánk hét kérését egyenként megfogalmazzuk a saját
szavainkkal, a saját szükségleteink szerint, ahogy nekünk jobban érthető. Így közelebb hozzuk magunkhoz minden
egyes sorát, amit olykor csak elhadarunk siettünkben. Például a „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”
sort úgy is mondhatjuk ‒ ha közelebb áll hozzánk ‒, hogy „Add, hogy mindig legyen ételünk, italunk,
melegvizünk, és akikkel ezt megoszthatjuk.”. Ezt lehet külön-külön, vagy kiscsoportokban is.
Ezekhez inspiráció lehet Molnár Krisztina Rita: A
csendből, Rab Zsuzsa:
Miatyánk, Varga
Gyöngyi: Miatyánk-parafrázis vagy nagyobbaknak Babits
Mihály: Miatyánk.
Összegyűlik az iskola, ahol szokott. A hangosítás fontos. Lehetünk a szabadban is.
Énekkel köszönünk be. Ez a lecsendesedést és megérkezést segíti. Énekelhetjük a szentmise bevonulási éneket is már, lényeg, hogy közösen zengjen.
Kicsiknek javasoljuk a következő énekek egyikét, amik a szentmisében is felhasználhatóak:
Köszöntés után bemutatjuk a csoportvezetőket, ha őket nem ismerik. (Ekkor, csoportvezetők, álljatok ki a lelkinapot vezetők mellé előre.)
Hirdetjük a nap kereteit: kiscsoportokban töltjük a délelőtt nagyobb részét, majd közös ünnepi szentmisével zárjuk le a lelkinapot. Utána a szokott rendben lesz ebéd.
Bevezetjük a témát, a Miatyánkot ehhez hasonló szavakkal:
„Mi az egyház legfontosabb imája? Amit Jézus tanított nekünk? Tudjátok? Tegye fel a kezét, aki el tudná mondani egyedül is!
Képzeljétek, ezt a világ minden táján minden keresztény ismeri! Afrikában is elmondják sokszor a néger kisgyerekek, és Ausztráliában is imádkozzák családokban. Az igazgató bácsi / néni is jól ismeri. És természetesen a pápa is minden nap elimádkozza. Többször is.
Minden, ami igazán fontos nekünk, benne van ebben az imában, bár sokszor nem vesszük észre. Benne van, hogy Isten
fiai vagyunk, hogy egy családhoz tartozunk. Hogy Isten szeretetére vágyunk, és arra, hogy azt mások is meglássák.
Benne van, hogy a Jóisten úgy szeret minket, ahogy vagyunk: lelkünkkel és testünkkel együtt. És még az is benne
van, hogy bizony sokszor nem könnyű jónak lenni, pedig nagyon szeretnénk. (Ki az, aki szeretne igazán jó
lenni?)
A mai délelőtt a csoportvezetők segítségével jobban megismerkedhettek a Miatyánkkal. Talán felfedeztek benne új
érdekességeket is. Reméljük, hogy a játékokban (igen, azok is lesznek), beszélgetésekben, imádságokban és az
alkotásban (amit majd hozzatok el a misére) jobban megismerhetitek a Jóistent, aki a mi Atyánk.
”
Hirdetések ismét. Újra elmondjuk a nap kereteit. Fontos elmondani, hogy pontosan hányra és hol legyenek a csoportok. Lehet, hogy meg kell említeni a tízórait is.
Csoportbontás és útnak indulás. A tanárok még segítsék a csoportbontást az előre előkészített felosztás szerint. És kísérjék a csoportokat a termeikbe, hogy mindenki biztosan megtalálja a helyét. Utána hagyják magukra a csoportokat, hiszen bízunk bennetek, csoportvezetőkben. (És abban is, hogy szóltok, ha nem bírtok valamivel.)
A lelkinap szíve-lelke a kiscsoportos-foglalkozás. A kiscsoportos-foglalkozásokra szánt terem legyen otthonos: székek körbe, akár pokrócok, középen mécses, kellemes zene. Ezt készítsétek el előre, vagy alakítsátok ki közösen a csoport tagjaival.
A megérkezést a bemutatkozó játékok is segítik: ezekben mozgunk, találkozunk, majd lecsendesedünk. Szánjunk rá időt. (Az itt leírt játékok csak javaslatok, biztos nem lesz mindre idő. Válasszátok azt, amelyik legjobban tetszik nektek, amelyikben ti a legjobb élményeket szereztétek az előkészítéskor.)
Mindenki a saját keresztnevének kezdőbetűjével rá illő, csakis pozitív belső jelzőt keres. Ezzel, a nevével alliteráló jelzővel mutatkozik be. Például: lelkes Levente, kitartó Klára, serény Soma. Bemutatkozására válaszul az egész csoport megismétli a jelzős nevét. Játszható állatnévvel vagy virágnévvel is. (Pl.: Serény Sándor, Bagoly Béla, Tulipán Tihamér.) Tehetünk egy olyan kört, hogy mindenkinek el kell ismételnie a saját alliteráló nevén kívül minden korábbi társának is az alliteráló nevét. Így egyre hosszabb névsorra kell emlékezni. 15 fő fölött már unalmassá válik. Olyankor úgy jó, hogy csak az előtted lévő öt ember nevét kell megismételni.
Ilyenkor egy göngyöleg újságpapírral középre áll valaki. Egy játékos a körben elkezdi azzal, hogy megnevez valakit. A megnevezett illető igyekszik gyorsan egy másik nevet mondani, mielőtt a középen álló lecsapná őt újságpapírral. Visszahívni nem ér. Ha a középső ember gyorsabban csapott, mint hogy új név elhangzott volna, akkor cserélnek. Az előző csapó ember mielőtt leülne gyorsan mondjon egy nevet, hogy újra kezdődjön a játék. Tematikus változatában az elején mindenki választ a témához illő nevet (lehetnek ezek szereplők egy bibliai történetből, vagy érzelmek, vagy egyszerűen csak állatnevek). Kombináció: ha valamilyen névtanulós játék volt korábban (például Beszédes nevek vagy Név és gesztus lavina), akkor mindenki játszhat azzal az alliteráló névvel, vagy mozdulattal, amivel abban szerepelt.
A csoport körben ül, egy valaki középen áll. (Tehát eggyel kevesebb szék van a körben, mint ahányan vannak a gyerekek.) A középen álló azt mondja: „Nagy szél fúj azokra, akik….(akiknek két testvérük van, akik szeretik az állatokat, akik voltak már külföldön, akiken fekete zokni van, akik szemüvegesek stb… a variációk száma végtelen).” A mondat a középen állóra is igaz kell legyen. Minden egyes alkalommal azok, akikre igaz az állítás, felpattannak a helyükről és igyekeznek egy másik székre ülni. A szomszédos székre ülni nem lehet. A középen álló is természetesen igyekszik leülni, így valaki mindig a kör közepén marad, és ő mondja a következő nagy szelet. Lehet esetleg olyan ember, akire nem kerül sor. Ezért lehet néha forgószél, amikor mindenkinek fel kell kelnie a helyéről. Gyakran megesik, hogy a középen álló kifogy az ötletekből, akkor a csoportvezető segítsen ilyesmivel, hogy „Milyen évszakot szeretsz? Mi a kedvenc játékod?” vagy akár a fülébe súghat segítően egy kérdést. Akkor jó a játék, ha jó pörgős.
Ülünk körben és az a kérés, hogy mindenki mutassa be magát, mintha a legjobb barátja mutatná be. Álljon fel ehhez és a szék mögül szóljon: „Jenőt már régóta ismerem. És nagyon jó barátok vagyunk.” Így történjen a bemutatás. Segít, ha a csoportvezető újra és újra kiigazítja a nyelvtani személyek elhibázását. Biztassuk, hogy mondjon magáról jót is, kedvenc hobbit, játékot, ügyességet: „És Jenőnek van valami hobbija? Miről szokott neked mesélni, amikor beszélgettek?” Mindegyik bemutatkozást zárjuk le azzal, hogy „Látod, hogy szeret a barátod? És Isten, aki tudja hibáidat is, szintén ilyen szépeket mond rólad, ha nem még szebbeket.”
Beállunk két egyenlő sorba egymással párhuzamosan. A sorok tagjai megfogják egymás kezét. A sor végére egy székre lerakunk például egy sapkát a két sor utolsó tagjától egyenlő távolságba. A sor utolsó tagjai hátra teszik a szabad kezüket. És a sapkára koncentrálva várják, hogy valaki megszorítsa a kezüket. A sor legelején a játékvezető feldob egy pénzérmét. A sorok legelső tagjai figyelik a pénzfeldobást, de a sor többi tagja néma csöndben vár és nem néz oda. Ha a pénzfeldobás eredménye fej, akkor nem történik semmi. Ha írás, akkor amilyen gyorsan csak lehet, a sorban tovább adják a kézszorítást. A sor utolsó tagja pedig felkapja a székről a sapkát. Amelyik sor gyorsabb volt az kap egy pontot. Lehet játszani 5 pontig, vagy hárommal kell nyerni, vagy ahogy jól jön ki.
Körbe állunk mindannyian. Előre nyújtjuk a kezünket és csukott szemmel (!) indításra bemegyünk középre. Mindenki csukott szemmel keressen egy-egy kezet egy-egy kezével és fogja meg. (A játékvezető segíthet ebben.) Ha megvan, kinyithatja a szemét. Ha minden kéz egy másik kezet fog, akkor kezdődik a feladat: ki kell gumbancolódni – amennyire csak lehet – anélkül, hogy elengednénk egymás kezét.
„Menetirány szerint körbeállunk. A játékosok két kézzel fogják egymás vállát. Egy hullámnak kell ritmusban végigfutnia a körön, ezért fokozatosan, a sor elejéről kezdik a guggolást, majd a felegyenesedést. Mihelyt az egyik játékos leguggolt és felegyenesedőben van, máris guggol az előtte levő társa, és így tovább. Egymásra figyel a csoport. Addig ismételjük, amíg összehangoltá válik a mozgás. Élményt a csoportnak a gyors tempó, valóban hullámszerűen végzett mozgás ad. Arccal a kör belseje felé is lehet ezt a játékot játszani, ilyenkor a bal- és jobboldali társuk vállával kapaszkodnak össze a játékosok. Ezt a játékot a beszélgetések vagy további összetettebb játékok bevezetéseként érdemes játszani, mert fizikailag és lelkileg egyaránt elősegíti az egymásra hangolódást.”
„A párok egymásnak nekidőlve, háttal állnak úgy, hogy egymást megtámasszák (különben eldőlnének). Adott jelre behajlítják a térdüket, lassan leguggolnak. Vigyázzanak egymásra, hogy a mozdulat szinkronban történjék. Lassan fölegyenesednek, épp olyan óvatosan, ahogyan leereszkedtek. Ki mit élt át? Mi okozott nehézséget? Beszéljünk róla!” Próbáljuk meg ugyanezt némán!
A Miatyánk minden sorához tartozik egy mozdulat. Ezek segítségével tanuljátok meg / újra a Miatyánkot.
Soronként mutassátok be a mozdulatot a Miatyánk megfelelő sorának kimondásával. Mire közösen mindannyian ismétéljeték meg a sort. Majd egyben mutogatva és elmondva közösen az egészet.
Ezt a mozdulatsort tanulja meg minden korosztály:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
– Egyik kezünkkel az ég felé mutatunk.
szenteltessék meg a te neved;
– Két kézünket kitárjuk az ég felé
jöjjön el a te országod;
– hívogató mozdulatot teszünk
legyen meg a te akaratod,
– Jobb kezünk a szívünkön és mélyen meghajlunk
amint a mennyben, úgy a földön is.
– Felmutatunk az ég felé, majd a körbe mutatunk a földön.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
– Mint ha kéregetnénk az utcán
és bocsásd meg vétkeinket,
– Mellen keresztezzett kézzel fejet hajtunk
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
– Kezet fogunk jobbra és balra (ebből lesz kavarodás, de nem baj)
és ne vígy minket kísértésbe,
– Megállító mozdulatot mutatunk kezünkkel
de szabadíts meg a gonosztól!
– Mellkasunkon keresztbe tett kézből teljesen kitáruló mozdulatot teszünk
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
– Felemelt kezünkkel körbemutatunk
(Jó hangosan:) Ámen
– Imára kulcsoljuk ismét a kezünket
Ha éppen elfáradtatok, vagy csak jól jönne egy szünet, akkor énekeljetek! Megéri, mert egy jó mutogatós/ismételgetős/hangos ének közös megtanulása felér bármilyen játékkal.
Kicsiknek megtaníthatjátok a fent jelzett énekeket.
Nagyobbaknak tanítsátok meg a miseénekek közül azokat, amiket ti is jól ismertek, hogy együtt zenghessük a szentmisében.
A cél egy jó hangulatú közös beszélgetés Istenről és számukra fontos témákról. Legyen mindenkinek lehetősége megszólalni (segítsétek ebben őket). De ha a csoport még nem szokta ezt meg, akkor ne várjatok el sokat. Meséljetek akár magatokról, és hagyjátok őket is megfogalmazni élményeiket, érzéseiket. Amikor kifogytatok, akkor térjetek át a feladatra, utána majd újra beszélgethettek. A nagyobbakkal valamivel mélyebben lehet beszélgetni (inkább belső tulajdonságok és történetek mentén).
Ne féljetek komoly kérdéseket feltenni. Egész kicsiktől is szabad olyat kérdezni, hogy „Mit gondolsz, honnan lehet tudni, hogy mit akar az Isten?”. Viszont fontos, hogy a kicsiktől ne várjátok el, hogy olyan okosságokat fognak mondani, amit Ti mondanátok. Csak az a fontos, hogy szokják meg, hogy lehet Istenről beszélgetni és az természetes dolog, ha ismeretlen vagy szokatlan is.
Témák és segítő kérdések:
Nem kell most végig beszélgetni ezeket a kérdéseket. Az alkotás után is vissza lehet térni egy-egy kérdésre, témára, majd újabb ének, alkotás, játék. Majd lehet újabb kérdést feltenni.
Ezek is lehetnek kérdések: (Kisebbeknél ill. a kereszténységtől még távolabb állók számára.)
Bármikor, amikor szükség van egy kis szünetre, akkor mutogassátok el újra a Miatyánkot, énekeljetek egyet, tanuljatok egy új éneket! Lent megtalálod a miseénekeket.
Bátran énekeljük és tanuljuk a mise énekeket, ez korosztálytól függetlenül jó dolog. A korosztálytól függő dolgok most következnek.
Vajon milyen az Isten? Milyen a mennyei Atya? Sokak inkább rendőrnek vagy bírónak képzelik el az Istent. Pedig ő atya, apuka: vigyáz ránk, bele lehet kapaszkodni, utat és célt mutat. Szeretnénk segíteni, hogy a diákok egyre inkább ilyennek lássák a Jóistent.
A misén a Szent vagy… éneklése alatt vigyétek ki az oltárhoz a képeket. (Miután a virágos hurkapálcákat a nagyobbak kivitték, még viszonylag sok imát mond a pap, és utána jön ez a rész. De majd szólunk külön, hogy "most hozzátok ki a képeiteket".)
Isten országa közel van, sőt már itt van köztünk. A jó Isten, megalkotott minket és itt van velünk. És jónak, szépnek, igaznak alkotott minket is, és a minket körülvevő világot is. Vegyük észre és merjünk örülni egymásnak, a szépnek, az igaznak, a jónak. Ilyen örömöket és szépségeket gyűjtünk most össze: mindent, ami rámutat arra, hogy Isten országa köztünk van.
A misében majd a Felajánlás alatt vigyétek ki az oltárhoz a vázába a sok-sok virágot. Mindenkinek legyen a kezében virág. (A prédikáció után vannak a könyörgések/imádságok és utána kezdődik a felajánlás. Alatta szép ének lesz. Majd szólunk mikor.)
Az út szélét jelző kövek, amik megmutatják, hogy jöhet el az Isten országa közénk Vannak útjelző kövek, amelyek, mint a kilométer táblák a nagy utakon, jelzik, hogy merre van az út. A mutogatós imában kértük, hogy a Jóisten országa jöjjön el, hogy béke és boldogság lehessen itt a mi településünkön, ebben az iskolában is és az egész világon.
Csoportvezetőként segítsétek a kifejezés megfogalmazásában, a szimbólum kitalálásában. Adjatok ötleteket körbe járva. Biztassátok a diákokat, hogy jó, amit csinálnak.
Nagyon figyeljetek, hogy ne nevessék ki egymást, azt nem szabad.
Nem baj, ha olyat válaszol valaki, hogy csak majd akkor tesz meg dolgokat, ha már befejezte az egyetemet. Nem az a fontos, hogy jól használható ötlete legyen, hanem az a fontos, hogy feléledjen benne a vágy, hogy ő is tegyen valamit azért, hogy a világ jobb hely legyen, hogy az Isten országát már most megéljük.
A misének szinte a legelején, az Uram irgalmazz… ének alatt tegyétek ki a köveket az oltár felé vezető út két oldalára. De majd a pap mondja, hogy „Most hozzátok ki a köveiteket!”
Lehetőleg gitáros mise legyen vidám énekekkel, amiket kiscsoportokban is megtanultunk. Minden szöveget vetítsünk ki, még a szentmise válaszait is.
Csoportvezetők, legyetek a csoportjaikkal a misén, hogy segítsétek őket a részvételben, az énekekben!
Pap: „... és vezessen el az örök életre.” Válasz: „Ámen.” Pap (mielőtt megszólalna az ének): „Megbántuk bűneinket és a jó útján szeretnénk járni. Ezért kérem azokat, akik kis kövekre festették rá, hogy mik jelzik Isten országának eljövetelét… azokat, akik kis útjelző köveket készítettek, amik mutatják merre menjen aki jó szeretne lenni… hogy az ének alatt hozzák ki a köveiket és rakják le az oltárhoz vezető út két szélén.” És felhangzik az Uram irgalmazz ének.
Prédikáció és könyörgések után a pap felvezeti: „Az Isten országa már köztünk van. A sok-sok szép és jó már látható itt. Ő adta a búzát, amiből kenyeret készítünk, és amiből itt az oltáron Krisztus teste lesz. És Ő teremtette a szőlőt is, amiből bort csináltunk, és amiből itt az oltáron Krisztus vére lesz. Az ének alatt majd hozzátok ki a virágokat, akik azt készítettetek … hozzátok ki a virágokon azt a rengeteg szépet és jót, aminek lehet örülni, ami megmutatja, hogy Isten országa már itt van. Ahogy a kenyérből és borból Isten valami még csodálatosabbat ad nekünk, úgy ez a rengeteg kis virág is tegye egészen megtapasztalhatóvá Isten szeretetét nekünk.”
„... együtt vég nélkül zengjük majd mindjárt. Kérem a legkisebbeket, hogy a Szent vagy éneklése alatt hozzák ki rajzaikat. Ők a Miatyánk egy-egy kéréséhez kapcsolódó rajzokon dolgoztak. Hogy így színesen még közelebb hozzák nekünk, hogy mit is gondolunk az Atyáról, a Jóistenről, akinek éneklünk most az angyalokkal együtt:” És felzendül a Szent vagy ...
Beszéljünk erről is, mert lehet, hogy a helyi hagyományok nem ismerik, vagy nem úgy ismerik, ahogy mi szoktuk.
Például felvezethetjük így:
Az áldozás után könyörgés után van helye a hirdetéseknek, köszönetmondásnak, lezárásnak.
Kérjük meg a miséző papot, hogy adjon nekünk ünnepibb áldást. Ilyenekből sok van a Misekönyv 515–531. oldalain.
Szép zárás lehet, ha ünnepi nagykivonulással ér véget a szentmise és ti csoportvezetők is csatlakoztok a kivonuláshoz. Ilyenkor legelöl megy a keresztvivő, utána a két gyertyás, majd csatlakozzatok be csoportvezetők, utánatok jön a többi ministráns, a koncelebráló atyák, és a főcelebráns pap.
Ilyen módon a csoportvezetőket is könnyű összehozni a zárókörre.
Szentmise után rögtön, még ebéd előtt, gyertek csoportvezetők és segítők a megbeszélt helyszínre egy fél órás beszélgetésre, kiértékelésre, megosztásra!
Köszönjük a szolgálatotokat!