Tartsátok tiszteletben a csoport tagjait és közeledjetek hozzájuk szeretettel. Nagyon fontos a nyitottság, elfogadás, empátia. Ezeket ápoljátok magatokban is, és próbáljátok a csoportban is.
Kritikának, gorombaságnak, beszólásnak, „kidumálásnak” nincs helye a csoportban.

A másik vezetőtárs nem konkurencia. Támogassátok egymást mindvégig. (A program végén lehetőség lesz a visszajelzésre, azt érdemes kihasználni, és őszinte visszajelzést adni egymásnak.) Előfordulhat olyan helyzet, hogy egy-két csoporttag nagyon akadályozza a közös munkát. Végső esetben egyikőtök megkeresheti az ügyeletes felnőttet, hogy segítsen egy-két destruktívnak tűnő csoporttag kiemelésével, akik addig más feladatot kapnak.

Olykor az egész csoport egyként nem tud mélyre menni. Valahogy senkinek nem igazán fontos, vagy más ok miatt viselkedik zárkózottan a csoport. Erről nem ti tehettek. Ott tudjátok segíteni őket, ahol vannak: próbáljátok meg egy ici-picivel komolyabb kérdések felé vezetni őket, de nem baj, ha nem ez lesz a legmélyebb kiscsoport.

Ha már végképp minden összeomlani látszik, akkor csak fektesd ki őket a mezőre a napra, vagy beszélgessetek bármiről. Csak arra figyeljetek, hogy a többi csoportot ne zavarjátok.

Ne féljetek! Nem tudjátok igazán elrontani! Ti csak lehetőséget teremtetek, amit a csoport vagy kihasznál vagy nem. Isten pedig bárhol meg tudja érinteni őket, még az elrontottságokon és ügyetlenségeken keresztül is. Ne féljetek!

És miközben vezettek, engedjétek, hogy Isten titeket is megtaláljon!

Ha pedig valami bevált vagy van jobb ötletetek, osszátok meg velünk a http://lelkinapok.jezsu.hu oldalon vagy az elek.laszlo@jezsu.hu címre írva.

A gondos előkészítés a feltétele annak, hogy otthonos és békét sugárzó legyen a helyszín és az egész program is.

Felkészülés még otthon:
Azt tudjátok tovább adni, amit ti magatok átéltetek. Olvassátok át a programot már több nappal a lelkinap előtt!
Próbáljátok ki a játékokat és az alkotást is! Beszélgessetek a vezetőtársatokkal a témákról. Ne a helyszínen kelljen sorról sorra olvasgatni a leírást, ahhoz, hogy könnyen tudjátok használni, előre ismerkedjetek meg minden részletével.

Legyen nálatok egy kinyomtatott példány a programból, hogy ha elbizonytalanodtok, tudjatok hova fordulni és ne maradjon ki semmi fontos.

Napi imádságotokba foglaljátok bele a lelkinapot és különösen azt a kiscsoportot, akik majd rátok lesznek bízva.

A helyszín előkészítése:
Rendezzétek át a termet úgy, hogy ne tanórai jellegű legyen, hanem beszélgetésre alkalmas, azaz rendezzétek a székeket körbe, hogy mindenki lássa egymást.
Vihettek be gyertyát, textil anyagot, párnákat, hogy a hangulat meghittebb legyen.
Esetleg készítsetek elő zenét is telefonon, hangszóróval, de mindenképp megnyugtató, szöveg nélküli zene legyen.

A szükséges kellékek összegyűjtése:
A leírásban benne van minden szükséges eszköz és kellék. Nézzétek át, hogy mi az amit a szervezőktől kaptok és mi az, amit nektek kell hoznotok. A helyszín előkészítéséhez és a kézműves alkotáshoz bátran használjatok olyan eszközöket, alapanyagokat is, amik nincsenek a leírásban.
Vegyétek át a program kezdetén a kelléket a szervezőktől és gondosan készítsétek elő, hogy könnyen használni tudjátok az alkotáskor!

Az elpakolásra is figyeljetek, a termet rendezetten hagyjátok magatok után! Erre hagyjatok külön időt.

A kapott eszközöket ne felejtsétek visszaadni a szervezőknek!

A kiscsoportos rész teljesen a kezetekben van. Az időket is ti szabjátok meg, de figyeljetek, hogy mi mindennek kell beleférnie: játék, beszélgetés, tevékenység, ima, elpakolás, szünet stb. Egy-egy jól sikerült beszélgetés meghatározó tud lenni a lelkinapon. Ha sikerül a témában elmélyülni, akkor arra ne sajnáljátok az időt.

Egyéni, komoly elmélyülést igénylő vagy vezetett gyakorlatot soha ne zárjatok le hirtelen, hanem csak finoman hívjátok fel a figyelmet, hogy lassan lezárul ez a rész. Így adtok időt, hogy mindenki lekerekítse a gondolatait. Szünetben, tízórainál is legyetek a csoportotokkal. Pásztorok vagytok a csoportotok számára, maradjatok velük.

Figyeljetek arra, hogy a kézműveskedés mindig több időt követel meg, mint amennyit előre terveztetek, és ez különösen igaz a kisebbekre. A kipakolás, megbeszélés, és elpakolás is sok időt vesz igénybe, figyeljetek, hogy semmi nem maradjon el.

Az ima semmiképp ne maradjon el!

A végén legyetek pontosak, hogy a többi csoportnak ne kelljen rátok várnia.

Ahhoz, hogy meg tudjatok nyílni egymásnak, fontos hogy mindenki tisztában legyen a biztonságot adó keretekkel és elkezdődjön a megismerkedés egymással, ami a bizalomhoz vezethet.

Várjátok a csoportot és köszöntsétek őket. Mutatkozzatok be egymásnak, akkor is ha ők már ismerik egymást.

Játszatok! Vannak játékok, amik a neveken túlmutató bemutatkozást is segítik. És a vidám játékoknak a szabad légkör megteremtésében is fontos a szerepük. Játszani jó.

Merjetek ti is megnyílni, és hagyjátok, hogy megismerjenek.

Beszéljétek meg a csoport együttműködésének szabályait: mindenkit figyelmesen meghallgatunk, tisztelettel fordulunk egymás felé, egyszerre csak egy beszél… Fontos a csoportbizalom: amiről itt beszélünk, azt másnak nem adjuk át. Nincs kinevetés és beszólás, mert minden őszinte válasz igaz.

Hívjátok fel a figyelmet a csend fontosságára. Lesz ideje a vidámságnak, és lesz ideje a komolyságnak is. Vegyék mindkettőt komolyan: a játékot és a csöndes gyakorlatokat is.

Beszéljetek arról is, hogy mi vár a csoportra: lesz egyéni munka, csend és közös beszélgetés, megosztás, ima. (A részleteket nem kell előre elmondani.)

Előre jelezzétek, hogy kb. mikor tartotok majd szünetet. (Ezt ti döntitek el.)

A játék segít a megismerkedésben, a csoporttá formálódásban, feszültséget old, közelebb visz egymáshoz. Máskor pedig a fókuszálást segíti, az elcsendesedést és az egymásra figyelést. A jól kiválasztott játék a program fontos része.

A játékokat előtte próbáljátok ki. Hitelesebb és könnyebb saját élmény alapján választani, és így tudjátok könnyen elmagyarázni a szabályokat is.
Ha ti örömmel játszotok, a csoport is belelkesíthető. Nem baj, ha valaki nem ismeri a játékot, és az sem, ha valaki már sokszor játszotta. Minden játék egyedi élmény.

Játékaink „háromfenekűek”, vagyis legalább három céljuk van egyszerre: szórakoztatnak, segítik a csoportdinamikát (felráz vagy lecsendesít), felvezetik a témát.

A mély, bizalmas beszélgetés előtt játsszatok ismerkedős, csoporttá alakulást segítő és lecsendesítő játékokat. Általában ez a sorrend segít megérkezni mindenkinek a komolyabb beszélgetéshez.

A mozgalmas játékokban lévő fizikai kontaktus segíti az egymással való kapcsolatot és a csoporttá formálódást. A fizikai közeledés, az egymásba kapaszkodás, az egymás megtartása fontos előkészítője a közös munkának. A fizikai tér bejárása, belakása is a mozgós játék része.

Az elcsendesedő, koncentrációt igénylő játékoknak a következménye az elcsendesedés, és nem előfeltétele. Ne várjátok el, hogy már a játék elején teljes legyen a csönd, inkább koncentráljon mindenki a játékra. Ahogy ráéreznek a konkrét játék ízére, úgy fognak a résztvevők is egyre jobban koncentrálni és elcsendesedni is.

Komolyabb játékoknál mini reflexiós pillanatok segíthetik, hogy a tapasztalat jobban megérkezzen a csoporthoz. Ilyenkor a játék végén röviden megkérdezhettek pár résztvevőt, hogy mit élt át, mit érzékelt a többiekből, mi volt nehéz stb.

A leírásokban mindig jelölve van, mikor van a játék ideje. De játék máskor is lehet, ha úgy érzitek, szükség van mozgásra, nevetésre, vagy éppen lecsendesítésre és koncentrálásra.

Ennek a kiadványnak a végén összegyűjtve megtaláljátok a játékok listáját. Emellett ajánljuk a Szentjánosbogár játékoskönyvet – sok játékot mi is onnan emeltünk be. Vagy segítséget kaphattok a CseReBogár játékok (Cserkész–Regnumi–Szentjánosbogár) facebook csoportban is: https://www.facebook.com/groups/2696721350351461/

A beszélgetéseknek nem célja az okosságok összegyűjtése, hanem fontosabb a megosztás, hogy minden résztvevő szavakba formálhassa és kimondhassa azt, ami benne történt vagy történik, ahogy érez és amit gondol az adott helyzetben. Ezzel az önreflexióval saját magát segíti. Ugyanakkor a megosztással, példájával a csoport többi tagját is erősíti, még a nehézségek megosztása esetén is.

Bátorítsátok a csoport tagjait, hogy nyíljanak meg, amennyire képesek. Ha valaki nagyon nem akar beszélni, akkor először még bátorítsátok, de erőltetni nem kell. Szabad olykor passzolni is.

Először érdemes a konkrét tapasztalatról beszélgetni: mi történt, mit tettél. Aztán a belső tapasztalatok következhetnek: mit éreztél, mire gondoltál közben, milyen vágyaid voltak közben. Ezek alapján már az általános következtetések is az elmélyülést szolgálhatják. (Nem szükséges ezeket a lépéseket mind követni, ha már kellő mélységbe jutott a beszélgetés.)

A kérdéseket lehetőleg ne felolvassátok. Ti magatok gondoljátok át előbb azokat, és szabadon, saját szavaitokkal vezessétek be a témát és a kérdéseket. Vezetőtársatokkal adhatjátok egymásnak a szót és a kérdezés lehetőségét.

Nem kell minden segítő kérdésen végigmenni. Ha egy témában komoly és mély beszélgetés alakul ki, akkor abba mélyedjetek el, amíg csak lehet.

Ne féljetek szóba hozni Istent. Nem kell erőltetni, nem kell elvárásként állítani, de bátran kérdezzetek Istennel kapcsolatban is.

Ha eltávolodnátok a témától, próbáljátok meg finoman visszaterelgetni őket. Ha nem megy, nem baj. Folytassátok arra, amerre jártok.

Ügyeljetek, hogy a csoport minden tagjának legyen lehetősége megszólalni, és szabadon kifejezhesse a véleményét. Szólítsátok meg a halkabbakat is.

Kerüljétek az eldöntendő kérdéseket (amikre elég neki igennel vagy nemmel válaszolni), inkább kifejtést kérjetek mindig.

Segítsétek, hogy általánosságok helyett saját életükről/tapasztalatukról beszéljenek. „Neked mit jelent az, …?” vagy „És Te, hogyan gondolod?”

Van, amikor jobban segít, ha egy-egy rövid kérdésre mindenki válaszol egymás után, akár körbe adva a szót. Később el lehet menni szabadabb beszélgetés irányába, ha a témánál maradtok és ha tudtok arra figyelni, hogy mindenki hozzászólhasson.

Főként kisebbeknél (5–8. évf.) jellemző lehet, hogy megpróbálnak megfelelni annak az elvárásnak, amit gondolnak, hogy a vezető elvár. „Mi a helyes válasz?” – kérdezik maguktól tudattalanul is. Ezért, ha példát hozunk, hogy mit várunk, akkor igyekezzünk nagyon sok féle „helyes választ” megadni, hogy minél inkább szabadok legyen a saját válaszaikat megfogalmazni.

Istennel bármikor találkozhatunk egy lelkinap során is, mégis a konkrét imádság egy nagyon fontos rész, amikor tudatosan fordulunk a Jóisten felé.

Javasoljuk, hogy az ima kerüljön program vége felé, mert egy korona szeretne lenni. És semmiképp ne maradjon ki.

Az ima a csönd ideje. Teremtsetek hozzá rendezett külső körülményeket és szánjatok időt az elcsendesedésre, mert nem mindig megy az egy-kettőre.

Az ima csendjében nagyon másképp telik az idő. Sokszor azt érezzük, már negyed óra eltelt, pedig alig három perc. Nem ciki elővenni egy órát és azon figyelni, hogyan telik az idő. Várjátok ki türelemmel a szükséges időt!

Sok csoportvezetőnek az imádság vezetése a legnehezebb feladat. Ez teljesen természetes. Érdemes ezért ezt a részt különösen is átbeszélni még előre, és felkészülni rá a vezetőtársatokkal.

Az ima vezetésében segíthet a IV. fejezetben a Lelkinap az útról című lelkinap részletes leírása, illetve további közösségi imaformákat (a kétpercestől a kétórásig) találhattok a http://lelkigyakorlat.regnum.hu/?p=imaotletek_vezetoknek oldalon.

A feladat sokrétű és talán ijesztő ez a rengeteg tanács. És tényleg nem egyszerű szolgálat a csoportvezetés, de egyáltalán nem vagytok egyedül! Egymásra is tudtok támaszkodni, és mi felnőttek is igyekszünk segíteni, ha bármi gond van. És a legfontosabb, hogy sose feledjétek, mi csak segítői vagyunk Istennek. A Jóisten annyival nagyobb, erősebb és szeretőbb nálunk, hogy bármit megtehet: megérintheti a csoportotok tagjainak szívét még akkor is, ha nem minden sikerül úgy, ahogy vágynátok rá, még akkor is, ha ők bezárkóznak. És Isten a ti szíveteket is szeretné megérinteni.

Vegyetek egy nagy levegőt és bízzátok rá magatokat!